Ügyes kis gépecskék seregszemléje: ilyen volt az első Magyar Iparműkiállítás

Amikor besétálunk a BOK Csarnokba, eszünkbe sem jut, hogy egy olyan hagyományhoz kapcsolódunk, amelyet a reformkor idején indítottak el az ipari innovációt szem előtt tartó államférfiak. Mikor is volt az első ipari kiállítás, és hogyan zajlott? Utánajártunk!

Iparkodjunk!

A 19. század első felében a magyar gazdaság még hangsúlyosan a mezőgazdaságra épült, de a reformkor beköszöntével folyamatosan erősödött az ipar és a kereskedelem fejlesztésének igénye. A vezető politikusok – mindenekelőtt Széchenyi István és Kossuth Lajos – külföldön szerzett tapasztalataik alapján világosan látták, hogy az ország csak akkor tud felzárkózni a fejlettebb nyugat-európai államokhoz, ha az ipari forradalom hozta technikai fejlődéssel igyekszik lépést tartani. A Magyar Gazdasági Egyesület (MGE), amely 1839-ben alakult, céljául tűzte ki, hogy támogassa a hazai iparosokat, kézműveseket és gyárosokat. Az ipari fejlesztéseket bemutató kiállítás gondolata is itt született meg, hiszen a bemutatkozási lehetőség hiánya erősen visszavetette a magyar termelők önbizalmát és piaci esélyeit, a legújabb találmányok fejlesztői pedig kapcsolatot kerestek olyan befektetőkkel, akik fantáziát látnak az új technológiákban, és célzottan hajlandóak támogatni egy-egy innovatív ötletet.

Az első Iparmű Kiállítás egy rendezvényekkel teli, sűrű időszakban kapott helyet a naptárban, 1842. augusztus 25-én. Az időpontválasztás nem volt véletlen, és nem volt mentes a politikai trükközéstől: augusztus 18-án volt Ferenc József osztrák-magyar uralkodó születésnapja, és bár a reformkor egyik fő törekvése volt a magyar nemzeti öntudat erősítése, a Habsburgok beleegyezése nélkül könnyen meghiúsulhatott volna bármilyen fontos esemény. Így a Ferenc József születésnapját követő héten zajlott az Iparmű Kiállítás mellett többek közt a Lánchíd alapkövének letétele is. Egy gesztus ide, a függetlenedési törekvések felé, egy gesztus oda, a Habsburg hiúságnak. Ügyes!

Az esemény Pesten, a mai Vigadó elődjének számító Redout épületében zajlott, a helyszínnel már önmagában is rangot adva a kiállításnak. Az elegáns bálterem falai között gyakran rendeztek hangversenyeke és nagyszabású főúri estélyeket, de a gőzhajtású gépek is kényelmesen elfértek. A nyitóünnepségen jelen voltak a kor politikai és szellemi életének meghatározó alakjai.

Reformkori marketing

A kiállítást a korabeli újságok hasábjain hirdették. A látogatókat megszólítva a lapok lelkesítő hangnemben utaltak arra, hogy az esemény nem egyszerű termékbemutató, hanem fontos nemzeti ügy, ezért aki kilátogat, az nemcsak nézelődik, hanem a haza javát is szolgálja. A Magyar  Gazdasági Egyesület eközben körleveleket küldött ki a mestereknek, manufaktúráknak és kereskedőknek, részletezve a kiállítói jelentkezés feltételeit. Mit nem adott volna Széchenyi, ha akkoriban már létezett volna online hírlevél, és többhetes munkát spórolhatott volna meg néhány kattintással!

A legjobb marketingeszköznek mégis Széchenyi és Kossuth nyilvános beszédei és újságcikkei voltak, amelyekben kiemelték, hogy a magyar ipar képes felzárkózni a nemzetközi trendekhez, és mindenki, aki elmegy a kiállításra, a nemzet ügyét szolgálja. Kossuth szenvedélyesen szorgalmazta a vasútépítést, mert az szerinte a belső piacot nyitja meg, és a magyar ipart bekapcsolja Európa iparának vérkeringésébe; a gőzhajózást a Dunán, hiszen az olcsóbbá és gyorsabbá teszi a szállítást; valamint a gépek minél szélesebb körű bevezetését a termelés hatékonyabbá tételének érdekében. Nem véletlen, hogy az Iparmű Kiállítás középpontjában a magyar termékek népszerűsítése mellett a legmodernebb technológiai eszközök felvonultatása volt.

A hirtelen technikai fejlődés lehetőségét a lakosság csodálattal vegyes gyanakvással fogadta, ezért Kossuth többször is igyekezett megfogalmazni, hogy a jövő útja a gépesítés, és enélkül hazánk nem lehet versenyképes tényező Európában. Így írt erről:

„A gép nem veszi el a kenyeret az embertől, hanem megsokszorozza azt, mert többet, olcsóbban, jobb minőségben termel, s új iparágakat hív életre.”

Korabeli innováció

A rendezvényen több mint háromszáz kiállító vett részt többféle ágazatból. A textilipari termékek mellett, mint a különféle selymek és vásznak, jól megfértek a herendi manufaktúra gyönyörű porcelán edényei, amelyek különösen nagy feltűnést keltettek. A herendi üzem ekkor még fiatal manufaktúrának számított: 1826-ban alakult, de 1839-ben, Fischer Mór vezetése alatt fordult a luxuskategóriájú termékek felé, és kezdett exkluzív használati és dísztárgyak gyártásába.  De bemutatkoztak itt olyan bőr- és faipari cikkek készítői és forgalmazói  is, akik a reformkor hazafias hangulatára építve kifejezetten népi motívumokkal, magyaros stílusú dizájnnal dolgoztak.

 A legnagyobb érdeklődést természetesen a technikai csodák keltették. Kisebb teljesítményű gőzgépek és gőzkazánok kifejezetten kisebb vállalkozások számára, precíziós szerszámgépek a fúrótól a vágóasztalig, és mezőgazdasági munkagépek sorakoztak, mindent közelről meg lehetett nézni, megtapogatni, és helyben tájékozódni szakértőktől a használatról. Emellett voltak apróbb szerkezetek, melyeket aztán a sajtó „ügyes gépecskéknek” nevezett: órák, zenedobozok, időzítővel működő kisebb szerkezetek.

A rendezvény igazi társasági eseménnyé vált. Nemcsak iparosok és kereskedők, hanem arisztokraták, politikusok és a polgárság színe-java is eljött. Pest-Buda lakói számára kivételes alkalom volt, hiszen a mindennapokban ritkán találkozhattak ennyi különleges áruval és technikai érdekességgel. A korabeli újságok elismerően írtak a kiállításról, mely a főszereplőknek, azaz a kiállítóknak is meghatározó jelentőségű volt. Önbizalmat adott a magyar iparosoknak, akik most megmutathatták, hogy versenyképes termékeik vannak, és érdemes magyar gyártmányú árut vásárolni. Az ipari kiállítás így nemcsak egy gazdasági seregszemle volt, hanem a nemzeti érzelmeket is erősítette. A kiállítás sikerére támaszkodva később rendszeressé váltak a hazai ipari és mezőgazdasági tárlatok: mindez előkészítette hazánk bemutatkozását a nagy nemzetközi világkiállításokon is.

Kerényi Kata, Sign&Display magazin