A szakképzés helyzetéről tabuk nélkül – őszinte beszélgetés az iparág szereplőivel a PPFesten

A 10., jubileumi SignExpo-PPd Expo keretein belül zajlott PPFest színpadi programjai a kiállításon bemutatott gyakorlati megoldások mögötti stabil elméleti hátteret mutatták meg előadásokkal, bemutatókkal, beszélgetésekkel. Az őszinte szakmai vita és a dilemmák nyilvánosság elé tárása sem hiányozhatott ezek közül: még ha a szakma elé tükröt tartani sokszor nem feltétlenül kellemes, ez az útja a tudatos fejlődésnek. Ennek szellemében zajlott az a pódiumbeszélgetés, amely a hazai sign iparágat érintő szakképzést vette górcső alá.

A sign iparág ma már messze nem csupán a reklámtáblák, plakátok vagy kirakatok világát jelenti: digitális nyomtatás, LED-technológia, építészeti vizuálkommunikáció, dekoráció, installációs megoldások és kreatív tervezés együtt alkotják ezt a gyorsan fejlődő rendszert. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy az iparág különféle ágazatai közösen gondolkodjanak arról, milyen kompetenciákra lesz szükség a következő években. Csak a teljes lánc tapasztalatait integrálva lehet olyan képzési struktúrát kialakítani, amely valóban találkozik a piaci igényekkel, és képes kiszolgálni a technológiai változások gyors ütemét. A szakképzés helyzetéről tabuk nélkül címmel zajló program résztvevői különféle ágazatokat jelenítettek meg.  Szilágyi Judit oktatási referens a Nyomda- és Papíripari Szövetség képviseletében a nyomdaiparban zajló képzési programokról adott áttekintést. Csubák Tamás, a Magyar Fényreklámgyártók Szövetségének elnökségi tagja arról beszélt, hogy a szakmában dolgozó cégek által tapasztalt szakemberhiány mögött sok esetben a hiányzó gyakorlati képzés áll. Kovács Csaba dekoratőr-pedagógus saját napi tapasztalatain keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy a jelenlegi képzés és a piac valós igényei hogyan távolodnak egymástól.

Az egyes ágazatok helyzetének bemutatása után a három szakember őszinte beszélgetés keretében kereste a közös pontokat és a megoldás útjait. Szavaik nyomán kirajzolódott, hogy a szakképzés sok esetben még mindig a hagyományos reklámipari tudásra épít, miközben a sign szektor technológiai bázisa radikálisan átalakult. A tananyagok lassan frissülnek, kevés a modern gépparkkal felszerelt gyakorlati hely, és hiányzik az a rugalmas, moduláris képzési logika, amely képes lenne reagálni az újdonságokra. Emiatt ma sok fiatal úgy kerül a szakmába, hogy külön képzésekből, munkahelyi betanulás során vagy külföldi anyagokból kénytelen pótolni a valódi iparági tudást, és sokan döntenek úgy, hogy a korszerű ismereteket elsajátítani és alkalmazni az országhatárokon kívül érdemes leginkább. Így az igazán jó szakemberek elvándorlása is látható probléma.

A felszólalók rámutattak, hogy a szakképzés gyakran nem vonja be kellő mélységben az iparági szereplőket a tantervek kialakításába. Ha a szektor különböző ágazatai közösen állítanák össze a kompetencialistákat, gondoskodnának a gyakorlati helyekről, és rendszeres visszacsatolást adnának a képző intézményeknek, akkor olyan szakemberek kerülnének a piacra, akik valóban képesek hatékonyan dolgozni modern eszközökkel és folyamatszemlélettel. Ez növelné a cégek termelékenységét, a teljes iparág presztízsét, és végső soron a fiatalok szakmai elköteleződését is. Ehhez azonban olyan jogszabályi környezet is szükséges, amely nem megnehezíti, hanem támogatja ezt a munkát, és elengedhetetlen a stabil hátteret biztosító, tudatos szakpolitika is.

A beszélgetés során a résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy a jövő záloga az iparág számára felismerni: a szakképzés nem valami tőlük független rendszer, hanem a saját munkaerő-utánpótlásuk kulcsa. Ha együtt határozzák meg a szakmai minimumokat, közösen jelzik a technológiai trendeket, és részt vállalnak a tudás átadásában, akkor lehet esély arra, hogy Magyarországon korszerű, versenyképes és valódi innovációra képes szakember-generáció nőjön fel. Az erről szóló párbeszéd most elkezdődött.

Kerényi Kata, Sign&Display magazin