Csírák, menyétek és kartonpapír – amit csak a bennfentesek tudhatnak a Signexpóról

Egy nagy rendezvény szervezése bőven tartogat meglepetéseket még akkor is, ha az ember azt gondolja, hogy mindenre felkészült. Most elárulunk egy-két titkot, mi zajlott a kulisszák mögött!

– Egy pillanat, azt ne tessék elvinni!

Egy színes hajú, karakteresen sminkelt kamaszlány mozdult határozottan egy halom papírhulladék felé, amit a tisztaság fenntartásáért felelős dolgozó kezdett éppen egy szemeteszsákba gyömöszölni. Körülöttük a SignExpo-PPD Expo építése zajlott, de ők csak a nagy kupac kartonpapírra figyeltek. Az egyiküknek szemét, a másikuknak alapanyag. Némán néztek farkasszemet egy darabig, aztán a takarító hölgy felpillantott a kirakatbabára, ami mellől a lány felpattant, hogy őt megszólítsa.

– Ehhez kell?

– Ehhez. A szoknyájához pont jó lenne.

A takarító leengedte a szemeteszsákot, és egy beleegyező bólintással elfordult. Aztán hirtelen visszanézett a lányra:

– A túloldalon van még, idehozom, ha kéred. De akkor nyerjél valamit!

***

A kiállítás forgatagában nehéz volt pár percet találni, amikor épp nem volt egy nagyobb csapat érdeklődő a magazin standján. De amikor véletlenül akadt ilyen időszak, akkor felkerekedtünk, hogy körbejárjuk a partnereinket, személyesen adjuk át nekik a legújabb lapszámot, érdeklődjünk, milyen a forgalmuk, és hogy tudunk-e még bármit hozzátenni ahhoz, hogy sikeres napot zárjanak. Az egyik standon nagy meglepetésünkre a cégvezető helyett a felesége fogadott.

– István csak később jön – mondta szabadkozva.

– De minden rendben? – kérdeztünk vissza aggódva, mert tudtuk, hogy a partnerünk a megszállottságig munkamániás, sosem hagyna ki egy percet sem, amikor dolgoznia kell.

– Ó, persze, jól van – válaszolta az asszony. – Csak otthon akadt egy kis probléma.

Ha István nincs itt, akkor ez valami nagy gond lehet! Már el is indult a fantáziám: vajon mi történhetett? Árvíz? Földrengés?

– Menyétek – tárta szét a karját a hölgy. – Menyétcsapdákat telepít. De mindjárt jön!

És valóban, István délutánra már ott volt a standon. Akkor már egyedül: nem hozta magával sem a feleségét, sem a menyét.

***

A kiállítás előtti utolsó két hétben igyekeztünk mindent elkövetni, hogy a látogatók már előre tudják, mire számíthatnak majd. Hírlevelekben, online cikkekben, közösségi médiafelületeinken elhelyezett posztokban mutattuk be a kiállítókat, beszámoltunk róla, milyen különlegességekkel készülnek. A Seedbonbont, mivel első ízben állított ki, mindenképpen fel akartam hívni, már csak azért is, mert a kis csíráztatható reklámajándékok különösen közel állnak a szívemhez.

– Hogyan készültök a kiállításra? – tettem fel a megszokott kérdést.

– Öntözéssel.

Nem is tudtam hirtelen, mit kérdezzek ezután.

– Meg szeretnénk mutatni, hogyan fejlődik ki a növény a kis ajándékcsomagból – mondta a cégvezető, miután észlelte a döbbent csendet a vonal túlsó végén. – Úgyhogy elkezdtem csíráztatni. Van, amit már most, van, amit csak a jövő héten, van, amit a kiállítás előtt közvetlenül. Így különböző fejlődési stádiumokban tudjuk megmutatni a termékeket. Úgy izgulok, hogy minden kihajtson!

Aki ott volt, láthatta: minden kihajtott. Sőt, virult! Ahogyan mi is, ahányszor csak elsétáltunk a stand előtt, mert tudtuk, hogy a siker hátterében egy elhivatott ügyvezető áll egy virágspriccelővel.

Kerényi Kata, Sign&Display magazin