Búcsú a szitanyomás kaméleonjától: mindent köszönünk, Michel Caza!
Művészek százainak adott új kifejezési lehetőségeket, technológiai újításai iparágakat formáltak át, tudásmegosztó szemlélete pedig generációk gondolkodását alakította. Michel Caza halálával a nyomdaipar egyik legnagyobb hatású alakja távozott.
2026. május 23-án, 90 éves korában elhunyt Michel Caza, a nemzetközi szitanyomás meghatározó személyisége, a FESPA egyik alapítója, művészeti nyomdász, innovátor, oktató és szerző. Neve évtizedeken át egyet jelentett a technológiai kíváncsisággal, a szakmai igényességgel és a tudás önzetlen megosztásával.
A Lyonban született Caza – eredeti nevén Cazaumayou – fiatalon még egészen más pályára készült. Svédországi tanulmányai alatt egy diákmunkának köszönhetően találkozott először a szitanyomással az 1950-es évek közepén. Az élmény meghatározónak bizonyult: később gyakran emlegette, hogy tizenkilenc évesen elbűvölte ez a technológia, amely aztán egész életét meghatározta.
A szakma történetében betöltött szerepe meghatározó fontosságú. Az 1960-as évek elején részt vett a FESPA létrehozásában, amely az európai szitanyomók együttműködését szolgáló szervezetből idővel a speciális nyomtatási technológiák egyik legfontosabb nemzetközi közösségévé vált. Caza több mint fél évszázadon át kapcsolódott a szervezethez, elnökként is vezette azt, és meghatározó szerepet játszott abban, hogy a tudásmegosztás, az oktatás és a szakmai összefogás a FESPA alapértékei közé tartozzon.
Miközben szervezőként és közéleti szereplőként is maradandót alkotott, hírnevét elsősorban nyomdászként szerezte. Több mint 700 művésszel dolgozott együtt, köztük olyan alkotókkal, mint Salvador Dalí, Joan Miró, Marc Chagall, Roy Lichtenstein vagy Victor Vasarely. Műhelyeiben a szitanyomás nem egyszerű reprodukciós eljárás volt, hanem önálló művészi eszköz, amely új vizuális lehetőségeket nyitott meg a kortárs alkotók előtt. Caza különleges képessége abban rejlett, hogy egyszerre gondolkodott művészként és mérnökként. Folyamatosan kísérletezett a raszterezéssel, a színfelbontással, a festékrétegek precíz szabályozásával és az egyre finomabb részletek megjelenítésével. Olyan minőségű nyomatokat készített, amelyeket korábban sokan kivitelezhetetlennek tartottak.
Mégis talán legfontosabb öröksége nem a több száz díj, a világhírű művészekkel közösen létrehozott alkotások vagy a szakmai kitüntetések sora. Kortársai egybehangzóan azt emelik ki, hogy Caza soha nem őrizte féltve tudását. Könyveket írt, cikkeket publikált, előadásokat tartott a világ számos országában, műhelyeit pedig nyitott tanulási térként működtette. Meggyőződése volt, hogy a nyomtatás fejlődése csak akkor lehetséges, ha a szakemberek megosztják egymással tapasztalataikat és eredményeiket. A kétezres évek elején a digitális és a hagyományos eljárások együttélésének egyik leghangosabb szószólója volt, felismerve, hogy a két technológia nem egymás riválisa, hanem egymást kiegészítő eszköz.
Michel Caza életműve egyszerre része a kortárs művészet, a nyomdaipar és a technológiai innováció történetének. Több mint ötvenöt évnyi alkotómunka, kutatás és oktatás után olyan örökséget hagyott maga mögött, amely messze túlmutat a szitanyomás világán. A szakma nem véletlenül nevezte őt kaméleonnak: mindig képes volt alkalmazkodni a változó környezethez, miközben megőrizte azt a szenvedélyt és kíváncsiságot, amely tizenkilenc éves korában először a nyomókeret mellé állította. Halálával egy korszak zárult le, hatása azonban még hosszú ideig jelen lesz minden olyan műhelyben, ahol a tudás, a kísérletezés és a minőség iránti elkötelezettség számít a legfontosabb értéknek.
Kerényi Kata, Sign&Display magazin
