2021 és a digitális textilnyomtatás forradalma
Az évnek megvoltak a maga hullámvölgyei és -hegyei: már-már azt hittük, hogy megfogtuk a járványt, mire újabb pofont adott, és bár messze nem volt annyira megsemmisítő, mint a 2020-as, azért lesz miből felállni. Reméljük sikerül, mert az ellátási láncok – amelyek már a pandémia előtt is túlterheltek voltak – még mindig esnek-kelnek, és az ünnepi időszak várhatóan újra kihúzza alóluk a szőnyeget – jósolja éves elemzésében a PrintingNews.
A globális árumozgás csődjének legékesebb bizonyítékát Amerika szolgáltatta: Dél-Kalifornia hajókikötői – pedig hol volt még az év vége? – október elején omlottak össze, amikor egy adott időpontban félmillió konténer és bennük 12 millió tonna áru rekedt a partok közelében, dokkolásra és kirakodásra várva. Az okok – a kereskedelmi kikötők elavult kapacitásától a munkaerőhiányig – annyira sokrétűek, hogy nincs értelme felsorolni, viszont a következmények és a megoldások – nos, azok mindig érdekesebbek.
Az elakadt áruszállítás mindenkit húzott magával, és a nyomdaipar sem volt kivétel, hiszen a veszteglő konténerekben tonnaszámra várta jobb sorsát a nyomtatásra szánt textília is. A hiány minden szereplőt arra sarkallt, hogy rövidtávú terveit sutba dobva, vagy legalábbis 3-5 évvel eltolva megoldásokat keressen. Adta magát, hogy a hajós beszállítás mellett szükség van térben közelebb lévő forrásokra, így a gyártás egy része visszatalált Európába, illetve Észak-Amerikába. Ehhez persze jelentős eszköztámogatás érkezett, különböző textilnyomtatók formájában.
Az ágazatot olyan berendezések húzták ki a bajból, mint az in-line szublimációs Durst 5 TEX iSUB, a mind kompaktabb megoldásokat kínáló EFI Reggiani Blaze TERRA Silver és Hyper nyomtatója, a 76 hüvelykes Epson SureColor F10070H, a hamarosan direkt szövetnyomtatásra is képes Kornit Atlas MAX, a kapacitásbővítést támogató Mimaki TS100-1600 és Tiger-1800B MkIII vagy a vízlepergető anyagokat is jól nyomtató Ricoh Ri 1000 és a Roland DGA többállomásos DTG-nyomtatója, a Texart XT-640S.
Mindezekkel párhuzamosan persze minden korábbinál nagyobb számban jelentek meg innovatív festékek, bevonatok, rostanyagok, szoftverek, illetve modern munkafolyamatok. Az összes felsorolt technológiai fejlesztés azt szolgálja, hogy az ipar minél gördülékenyebben tudjon átállni a digitális textilnyomtatásra, ami a létező legbiztosabb módja a növekvő kereslet kielégítésének. Az ebből származó profit persze még nem igazán látszik, de ne legyen kétségünk afelől, hogy a váltásba fektetett pénz és energia megtérül – ha nem a mostani, akkor a következő egy-két üzleti év során biztosan.
Végkövetkeztetésünket igazolják a számok: a Trends Market Research kutatása szerint a textilpiac várhatóan 5,7 százalékos növekedést fog produkálni 2030-ig, amikor a globális forgalma átlépi a 145 milliárd dollárt (közel 47 ezer milliárd forintot). Bár erősen hullámzó két év végére érünk, ne feledjük: ha másra nem, legalább arra jó volt a járvány, hogy új lehetőségeket teremtett, és a világot a fenntarthatóság felé fordította. A következő évben szintén sok fejlesztésre lehet számítani, főleg a digitális technológiák terén.
Gábor János, Sign&Display