Elég egy icipici változtatás, és a közmegegyezésen alapuló vizuális szabályrendszer máris szerethetővé, továbbgondolhatóvá válik. Clet, azaz Clet Abraham művészi gesztussá alakítja át a közlekedési táblák rideg funkcionalitását.
Parancsból kérés
A közlekedési tábla a modern város egyik legtisztább vizuális kommunikációs eszköze. A közmegegyezésen alapuló egyszerű piktogramok mindannyiunk biztonságát szolgálják, de éppen ezért személytelenek és bizonyos szempontból akár diktatorikusnak is nevezhetők, hiszen nem kérnek vagy érvelnek, hanem röviden és határozottan utasítanak. Ez a signage-világ a városi vizuális kultúra alaprétege. Olyan grafikai infrastruktúra, amely észrevétlenül szabályozza a testeket a térben, így a város összképére, a benne zajló mozgás dinamikájára is hatással van.
Egy közlekedési tábla nem pusztán információ, hanem nagyon határozott iránymutatás: megmondja, merre mehetsz, hol állhatsz meg, mit nem tehetsz. Clet ezekbe az egyértelmű kommunikációs jelekbe avatkozik be radikálisan, még ha munkái első pillantásra játékosnak tűnnek is. Nem törli el a jelet, nem írja felül, hanem egy apró figurával, vagy egy plusz színnel, hozzáadott néhány vonallal kiegészíti a jelentést, és ezzel fel is oldja a szigorú korlátokat. A tiltásból és utasításból történet lesz, amit bárki továbbgondolhat. Az egységes jelek így hirtelen mindenki számára mást kezdenek jelenteni, még ha az alapfunkciójuk ugyanaz is marad.
Minimális gesztus, maximális jelentés
A művész eltávolítható matricákkal dolgozik, amelyek egy pillanat alatt felhelyezhetők, de akár egy mozdulattal el is lehet távolítani. A tábla alapinformációja olvasható marad, a közlekedésbiztonság nem sérül, de valami mégis nagyon megváltozik: megbillen a vizuális hierarchia. Csak néhány példa: egy behajtani tilos táblán az emberalak mintha átbújna a korlátozó fehér vonal alatt. A kötelező haladási irányt jelző, kétfelé ágazó nyíl egy cipzárral egészül ki, és ezzel elülteti a kisördögöt az arra járóban: vajon össze lehet zárni, ha épp nincs kedvünk a jelzett irányba menni? Ezek az apró kiegészítések újszerű narratívát visznek a szabványos piktogram világába. A közlekedési táblák szimbólumrendszere eredendően anonim, senkihez nem kötődik. Clet gesztusa visszahozza az emberi érzelmeket a személytelen jelekbe. A rideg grafika hirtelen érdekessé, viccessé, egy kicsit talán esendővé is válik. És ami a legfontosabb: megkérdőjelezhetővé. Clet munkái azt üzenik, hogy a humor és az érzelmek feloldhatják a hatalom rideg utasításait.
Szabály és szabadság játéka
A kortárs város képe reklámokból, irányítótáblákból, márkajelzésekből és közlekedési ikonokból épül fel. Ezek együtt alkotják azt a vizuális szövetet, amelyben nap mint nap mozgunk. A signage ebben a rendszerben a „hivatalos” hang: szabályoz, rendszerez, kontrollál. A street art különféle formái ezt a rendet bontják meg különféle módszerekkel. Ezek között van, ami konfrontatív, és úgy alkot, hogy közben rombol is: ilyen például a graffiti. Clet munkái ezzel szemben inkább ironikusak: az alkotó nem elvesz, hanem hozzátesz a meglévő jelekhez, ráadásul azt keresi, hogy mi az a lehető legkisebb beavatkozás, ami jelentésmódosító hatású. A kérdés így már nem az, hogy „szabad-e” hozzányúlni a táblákhoz, hanem az, hogy ki birtokolja a városi vizuális teret. A hatóság? A tervező? A lakó? A művész? Ez már önmagában provokatív, de Clet egy lépéssel továbbmegy, és gyakran fogalmaz meg társadalomkritikát az alkotásaiban. Háborúellenes utalások, vallási szimbólumok újraértelmezései jelennek meg a közlekedési táblákon. Ez nem puszta provokáció, nem is politikai vélemény kifejezése, vagy legalábbis nem csak az. Inkább arra emlékeztet, hogy a városi tér nem steril funkcionális közeg, hanem kulturális és történeti rétegekből áll. A signage globális nyelve találkozik így az egyéni identitással.
A „Clet” mint vizuális márka
Az eredetileg Clement Abraham néven született művész becenevéből lett szignója önálló márkajelzéssé vált. A francia származású, de hosszú ideje Firenzében élő alkotó az elmúlt másfél évtizedben Európa-szerte – sőt, lassan már kijelenthetjük, hogy világszerte – ismertté vált különleges látásmódjával, ironikus, sokszor filozofikus üzeneteivel. A brand beivódott a modern város szövetébe azzal, hogy a signage globális rendszere és a személyes alkotás együtt hoz létre új vizuális réteget.
Clet munkái arra emlékeztetnek, hogy a közlekedési tábla nem csupán technikai eszköz, hanem kulturális jel. Olyan grafikai forma, amely egyszerre hordoz szabályt, esztétikát és ideológiát. Az általa elhelyezett apró matricák nem forgatják fel a társadalmi rendet, nem döntik meg a rendszert, de kérdéseket tesznek fel róla. A város pedig ettől élőbbé és élhetőbbé válik.
Kerényi Kata, Sign&Display magazin