Elég egy icipici változtatás, és a közmegegyezésen alapuló vizuális szabályrendszer máris szerethetővé, továbbgondolhatóvá válik. Clet, azaz Clet Abraham művészi gesztussá alakítja át a közlekedési táblák rideg funkcionalitását.

Parancsból kérés

A közlekedési tábla a modern város egyik legtisztább vizuális kommunikációs eszköze. A közmegegyezésen alapuló egyszerű piktogramok mindannyiunk biztonságát szolgálják, de éppen ezért személytelenek és bizonyos szempontból akár diktatorikusnak is nevezhetők, hiszen nem kérnek vagy érvelnek, hanem röviden és határozottan utasítanak. Ez a signage-világ a városi vizuális kultúra alaprétege. Olyan grafikai infrastruktúra, amely észrevétlenül szabályozza a testeket a térben, így a város összképére, a benne zajló mozgás dinamikájára is hatással van.

Egy közlekedési tábla nem pusztán információ, hanem nagyon határozott iránymutatás: megmondja, merre mehetsz, hol állhatsz meg, mit nem tehetsz. Clet ezekbe az egyértelmű kommunikációs jelekbe avatkozik be radikálisan, még ha munkái első pillantásra játékosnak tűnnek is. Nem törli el a jelet, nem írja felül, hanem egy apró figurával, vagy egy plusz színnel, hozzáadott néhány vonallal kiegészíti a jelentést, és ezzel fel is oldja a szigorú korlátokat. A tiltásból és utasításból történet lesz, amit bárki továbbgondolhat. Az egységes jelek így hirtelen mindenki számára mást kezdenek jelenteni, még ha az alapfunkciójuk ugyanaz is marad.

Minimális gesztus, maximális jelentés

A művész eltávolítható matricákkal dolgozik, amelyek egy pillanat alatt felhelyezhetők, de akár egy mozdulattal el is lehet távolítani.  A tábla alapinformációja olvasható marad, a közlekedésbiztonság nem sérül, de valami mégis nagyon megváltozik: megbillen a vizuális hierarchia. Csak néhány példa: egy behajtani tilos táblán az emberalak mintha átbújna a korlátozó fehér vonal alatt.  A kötelező haladási irányt jelző, kétfelé ágazó nyíl egy cipzárral egészül ki, és ezzel elülteti a kisördögöt az arra járóban: vajon össze lehet zárni, ha épp nincs kedvünk a jelzett irányba menni?  Ezek az apró kiegészítések újszerű narratívát visznek a szabványos piktogram világába. A közlekedési táblák szimbólumrendszere eredendően anonim, senkihez nem kötődik. Clet gesztusa visszahozza az emberi érzelmeket a személytelen jelekbe. A rideg grafika hirtelen érdekessé, viccessé, egy kicsit talán esendővé is válik. És ami a legfontosabb: megkérdőjelezhetővé. Clet munkái azt üzenik, hogy a humor és az érzelmek feloldhatják a hatalom rideg utasításait.

Szabály és szabadság játéka

A kortárs város képe reklámokból, irányítótáblákból, márkajelzésekből és közlekedési ikonokból épül fel. Ezek együtt alkotják azt a vizuális szövetet, amelyben nap mint nap mozgunk. A signage ebben a rendszerben a „hivatalos” hang: szabályoz, rendszerez, kontrollál. A street art különféle formái ezt a rendet bontják meg különféle módszerekkel. Ezek között van, ami konfrontatív, és úgy alkot, hogy közben rombol is: ilyen például a graffiti. Clet munkái ezzel szemben inkább ironikusak: az alkotó nem elvesz, hanem hozzátesz a meglévő jelekhez, ráadásul azt keresi, hogy mi az a lehető legkisebb beavatkozás, ami jelentésmódosító hatású. A kérdés így már nem az, hogy „szabad-e” hozzányúlni a táblákhoz, hanem az, hogy ki birtokolja a városi vizuális teret. A hatóság? A tervező? A lakó? A művész? Ez már önmagában provokatív, de Clet egy lépéssel továbbmegy, és gyakran fogalmaz meg társadalomkritikát az alkotásaiban. Háborúellenes utalások, vallási szimbólumok újraértelmezései jelennek meg a közlekedési táblákon. Ez nem puszta provokáció, nem is politikai vélemény kifejezése, vagy legalábbis nem csak az. Inkább arra emlékeztet, hogy a városi tér nem steril funkcionális közeg, hanem kulturális és történeti rétegekből áll. A signage globális nyelve találkozik így az egyéni identitással.

A „Clet” mint vizuális márka

Az eredetileg Clement Abraham néven született művész becenevéből lett szignója önálló márkajelzéssé vált. A francia származású, de hosszú ideje Firenzében élő alkotó az elmúlt másfél évtizedben Európa-szerte – sőt, lassan már kijelenthetjük, hogy világszerte – ismertté vált különleges látásmódjával, ironikus, sokszor filozofikus üzeneteivel. A brand beivódott a modern város szövetébe azzal, hogy a signage globális rendszere és a személyes alkotás együtt hoz létre új vizuális réteget.

Clet munkái arra emlékeztetnek, hogy a közlekedési tábla nem csupán technikai eszköz, hanem kulturális jel. Olyan grafikai forma, amely egyszerre hordoz szabályt, esztétikát és ideológiát. Az általa elhelyezett apró matricák nem forgatják fel a társadalmi rendet, nem döntik meg a rendszert, de kérdéseket tesznek fel róla. A város pedig ettől élőbbé és élhetőbbé válik.

Kerényi Kata, Sign&Display magazin

The post A városi jelrendszer művészete: Clet Abraham képes még a tiltó táblákat is bárkivel megszerettetni appeared first on Sign&Display.

A vizuális üzeneteknek nem mindig felületeken kell megjelenniük, néha maga a tér közvetít fontos mondanivalót. Kevés alkalmasabb helyszín van erre, mint egy repülőtér: az indulás és érkezés izgalma nyitottá tesz az új impulzusok befogadására.

Az első benyomás mindent eldönt?

Egy repülőtér jóval több mint közlekedési csomópont: az elsődleges funkciója mellett az első vizuális élmény is egy országról. Az első tér, amelyet az érkező utas maga körül megtapasztal, és az utolsó, amelynek lenyomatát a távozó magával viszi emlékként. Néha órákat töltünk el a reptéren, máskor, egy sietős átszállás során csak perceket, de ez az idő éppen elég arra, hogy kialakuljon egy első benyomás a helyről, még akkor is, ha be sem lépünk igazán a lakott területre.  Nem véletlen, hogy a repülőterek egyre tudatosabban használják a design, a művészet és az installációk eszközeit. A repterek folyosói, várói és közösségi terei valójában óriás signfelületek, ahol a vizuális kommunikáció nemcsak reklámként, hanem holisztikus térélményként is működik.

A signage klasszikus feladata a tájékoztatás, de ennek rengeteg módja és szintje létezik. A repülőtéren elhelyezett minden apró elemnek egymással összhangban egyfajta identitást kell közvetítenie, amelyhez az utazó érzelmi viszonyt alakíthat ki, ezzel gazdagítva az út során szerzett élmények sorát. Egy jól elhelyezett műtárgy, egy ikonikus installáció vagy egy merész építészeti gesztus képes erre.  Mutatunk is néhány olyan példát, amelyek jól mutatják, hogyan válik a vizuális környezet stratégiai eszközzé!

Állati jó megérkezni!

A dohai Hamad repülőtéren az első benyomás annyira erős, hogy mindenkit megtorpanásra késztet. Egy hétméteres, sárga plüssmackó ül a terminál közepén, a fejére szorult asztali lámpával. A szobor szürreális, kissé ironikus, mégis meglepően szerethető. Óriási mérete ellenére nem fenyegető, inkább a gyerekkor biztonságérzetét idézi. A szobor bronzból készült, alkotója Urs Fisher képzőművész. A mackó tudatos kontrasztot ad az elegáns, luxusérzetre építő környezetben. Oldja a tér formalitását, és egy pillanatra kizökkenti az utast a repüléssel járó stresszből. A méretváltás, azaz egy hétköznapi tárgy monumentálisra nagyítása klasszikus designelem, és remek humorforrás, még azokat is mosolygásra készteti, akik egyébként kevésbé fogékonyak az abszurdra. A mackó a reptér jelképévé vált, mindenki fotózkodni akar vele, így a közösségi médiában folyamatosan forog Doha neve, ami nagyban hozzáad Katar országimázsának építéséhez.

Ha a dohai installáció az abszurd humor példája, akkor a tampai repülőtér flamingója a barátságos, helyspecifikus vizuális kommunikáció tankönyvi esete. A több mint hatméteres rózsaszín madár fejjel lefelé függ a terminál mennyezetéről, mintha épp lehajolna egy képzeletbeli víztükörre. Az utas alulról néz fel rá, ami szokatlan perspektívát ad. Az alkotás címe Home, azaz „otthon”, bár a köztudatban mint Phoebe vált ismertté, és Matthew Mazzotta amerikai képzőművész készítette.

A Home elnevezés finoman rezonál az érkezés élményére, és a flamingó maga erős földrajzi utalás Floridára. Nem monumentális nemzeti szimbólumot látunk, hanem egy könnyed, vendégszerető gesztust. A szobor nem dominálja agresszívan a teret, mégis karaktert ad neki, és meghatározza azt a hangulatot, amellyel az ember elhagyja aztán a terminált, hogy személyes első benyomást szerezzen Floridáról. A nagy hatású alkotás 2023-ban elnyerte a nemzetközi CODAworx Awards díjat Transportation kategóriában, illetve ugyanezen a versenyen közönségdíjas is lett.

Kultúra és identitás

Kevés reptéri látványosság testesíti meg olyan tisztán az élményalapú infrastruktúra gondolatát, mint a szingapúri Jewel komplexum közepén lezúduló, negyven méter magas fedett vízesés. A trópusi növényzettel körülölelt Rain Vortex első pillantásra inkább egy futurisztikus botanikus kertre emlékeztet, mint terminálra. A hatás nem véletlen: Szingapúr évek óta építi a „város a természetben” narratívát, és ezt már az érkezés pillanatában megmutatja az utazóknak.

A kulturális storytelling talán egyik legerősebb példája a vancouveri repülőtér, amely gyakorlatilag múzeumként működik. Monumentális faragványok, totemoszlopok, őslakosok művei fogadják az utasokat, és azonnal világossá teszik: itt egy olyan országba érkezünk, amely identitásának fontos részét látja különleges képzőművészetében. Ez a stratégia túlmutat a dekoráción. A műtárgyak oktatnak, kontextust adnak, és időt töltenek meg jelentéssel egy olyan térben, amelyet általában átmenetinek érzékelünk. A gyűjtemény nem harsány, nem akar mindenáron látványosság lenni, és éppen ettől hiteles.

A pekingi Daxing repülőtér szintén képzőművészeti eszközzel hat az utazókra, de teljesen más megközelítéssel. Futurisztikus terminálja szinte sci-fibe illő, mégis tudatosan épít a hagyományra. A kortárs térben megjelenő sárkánymotívumok egy több ezer éves szimbólum modern újraértelmezését adják. Az üzenet világos: Kína egyszerre ősi civilizáció és technológiai nagyhatalom. Ez a kettősség a globális vizuális kommunikáció egyik legerősebb eszköze.

Szia, ezek vagyunk mi!

Érdemes megfigyelni, hogy ezek a példák mennyire különböző eszközökkel dolgoznak, mégis ugyanarra a kérdésre válaszolnak: mit akarunk elmondani magunkról már az első pillanatban? A legerősebb repülőtéri vizuális stratégiák általában három irányzat mentén csoportosíthatók. Az első az ikonikus landmark, amely azonnal felismerhető, és az épületen belül navigációs pontként is működik – ilyen a szingapúri vízesés vagy a dohai mackó. A második a kulturális narratíva, amely történetet mesél, mint Vancouver esetében. A harmadik az identitás-hibrid, ahol hagyomány és jövőkép találkozik – erre jó példa Peking.

A közös nevező az érzelmi hatás: a modern signage már nem pusztán információt közöl, hanem hangulatot teremt. És ez hat az arra járó utasokra is: az embernek hirtelen nem az az első kérdése, hogy merre van itt a kijárat, hanem az, hogy vajon milyen érzés lesz ebben az országban időt tölteni, miféle élmények várnak itt?  Az az utas, aki lefotóz egy reptéri installációt, valójában már kapcsolatba is lépett a hellyel, ahová megérkezett, és ebben a kapcsolatban a design a közvetítő elem.

Kérdés, hogy milyenek lesznek a jövő repülőterei. A jelenlegi trendek abba az irányba mutatnak, hogy a közlekedési csomópont szerepe már nem lesz elég, fontos, hogy narratív környezet is legyen minden légikikötő. Olyan hely, ahol a tájékozódás és az élmény nem különül el egymástól, és ahol az első benyomás nem mellékesen alakul ki, hanem az lesz a tudatosan tervezett fő üzenet.

Kerényi Kata, Sign&Display magazin

The post Mutasd a reptered, megmondom, ki vagy! – Signage és országimázs a repülőtereken appeared first on Sign&Display.

A varsói Neon Múzeum a designrajongók, fotósok és várostörténet iránt érdeklődők zarándokhelye. Ez a különleges hely egy letűnt korszak vizuális örökségét menti át a jelenbe.

A neonreklám a legtöbb ember számára a kapitalista nagyvárosok vibráló éjszakai látképét idézi. Lengyelországban azonban egészen más jelentést hordozott. Az 1950-es, 60-as években a kommunista rendszer vezetése felismerte, hogy a városképet modernizálni kell. Megszületett a „neonizáció” programja: állami támogatással grafikusok, tipográfusok és iparművészek terveztek egyedi fényreklámokat üzleteknek, moziknak, éttermeknek. Ezek a munkák nem pusztán reklámhordozók voltak. Mivel nem a piaci verseny diktálta a formát, hanem tervezői szabadság és esztétikai kísérletezés, a lengyel neonok gyakran merész, játékos, művészi alkotásokká váltak. Kézzel hajlított csövek, karakteres betűtípusok, stilizált figurák – mindez a városi identitás részévé vált. Aztán ahogy múlt az idő, ezek a látványos reklámok lassan eltűntek a házak homlokzatáról. De van egy hely, ami őrzi az emléküket: a varsói Neon Múzeum.

A múzeum története egy fotós személyes érdeklődésével kezdődött. Az amerikai származású David S. Hill 2005 körül Varsóba költözött, és hamar felfigyelt a még fellelhető, de már pusztuló neonokra. Feleségével, a grafikus Karolina Jochymekkel dokumentálni kezdték a városban szétszórtan megmaradt darabokat. Ami kezdetben fotóprojekt volt, hamar misszióvá vált: a pár a fejébe vette, hogy igyekeznek megmenteni a lebontásra ítélt fényreklámokat. Fáradozásuknak köszönhetően 2012-ben nyílt meg a Neon Múzeum, amely azóta több tucat eredeti, restaurált feliratnak ad otthont. A gyűjtemény nemcsak Varsóból, hanem más városokból is származó darabokat őriz. A kiállított neonok között találunk tejbárt, mozit, sportboltot vagy épp női divatüzletet hirdető feliratokat. A „Syrenka”, a „Berlin”, a „Jaś i Małgosia” vagy a „Sezam” nem csupán nevek: egy korszak vizuális lenyomatai. A látogató egyszerre érez nosztalgiát és rácsodálkozást arra, milyen kifinomult grafikai kultúra működött a vasfüggöny mögött. A múzeum különlegessége, hogy nem steril, fehér falú térben mutatja be az alkotásokat, és nem védi kordon a kiállított darabokat: bárki közel léphet bármelyikhez, és még meg is érintheti, ha úgy tartja kedve.

Wébel Gábor fotográfus nemrég látogatott el a varsói Neon Múzeumba. Ott szerzett élményeiről és szakmai benyomásairól kérdeztük.

Egy fotós számára érdekesebb egy ilyen tárlat, mint egy átlagembernek?

A vizuális üzenetek lehet, hogy olyasvalakinek, aki kicsit elemzőbb szemmel nézi a világot, jobban feltűnnek. Én mégsem azért mentem megnézni ezt a kiállítást, mert fotográfusként éreztem fontosnak, egyszerűen csak kíváncsiságból. De ha már ott voltam, és láttam egy olyan gyűjteményt, ami a régióban egyedülállónak mondható, akkor úgy éreztem, hogy nem árt, ha készítek képeket is. De elismerem, hogy a fotók nem feltétlenül tudják visszaadni, amit az ember ott a saját szemével lát, illetve amit hall. A hangok jól szimbolizálják a világ analógból digitálissá válását. Az én szakmámban sincs ez másképp: régen a fényképezőgépeknek volt zárhangja, hallottuk, ahogy továbbítja a gép a filmet, ez hozzátartozott a fotózás élményéhez. Ugyanígy a klasszikus neonbúgás is egy adott korszakhoz tartozik. A fény és a hang együtt hozza vissza azokat az időket, amikor ezek a reklámok még mindennaposnak számítottak. A kiállításon látható neonok ugyanazon az elven működnek most is, mint akkor, így ha az ember közel megy egyik-másik neonhoz, hallhatja a jól ismert búgó hangot.

A fotókon jól látszik, hogy a kiállításon magyar feliratok is szerepelnek.

Igen, a kiírás szerint a Szent István körúton található szatócsbolt cégére volt a Szövet felirat, ami a kiállításon látható. Nagyon meglepő volt, hogy több száz kilométerre Magyarországtól egy, a lengyel vizuális kultúrára fókuszáló kiállításon hirtelen rábukkan az ember egy otthonosan ismerős feliratra. A tárlat másik magyar vonatkozása, hogy bár maga a kiállítás nem ingyenes, és részben a belépők árából finanszírozzák a neonok restaurálását, de emellett különféle nyelvű (akár magyar) neonfeliratokat ábrázoló poszterek is kaphatók, és az innen befolyó összeg is a neonok karbantartására megy.

Kimondhatjuk, hogy ez a munka egyfajta kulturális örökségvédelem? Ugyan nem kifejezetten építészeti vagy képzőművészeti alkotásokról van szó, de a neonok mégis szerves részét képezik a kultúránknak.

Igen, bár a technológia az 1900-as évek óta elérhető volt, az igazi reneszánszát az 50-es években élte, akkor az egyik legismertebb marketingeszközzé vált. Így része a marketingtörténelemnek is, és nagyon erős lenyomata egy adott korszak vizuális kultúrájának.

Valóban, ma már elvétve lehet csak neonreklámot látni az utcán.

Az emberek viselkedése is megváltozott. Mostanában már nem jellemző, hogy valaki sétál az utcán, és nézi közben az üzletek feliratait. Így az emberek figyelmét sem az utcán kell felkelteni egy-egy termékre, hanem a digitális térben. A gyorsan fogyasztható, dinamikus tartalmak korát éljük, mindenkinek egyre magasabbra kerül az ingerküszöbe a rengeteg folyamatosan áramló információ között. Ettől nagyon messze van egy statikus szöveges kiírás, ami 50-70 évvel ezelőtt még érdekesnek számított. Éppen ez a varázsa a kiállításnak: ha valaki célzottan szeretne neonreklámokkal találkozni, azokat ma már nehéz megtalálni a nagyvárosokban.

Ha bármelyik olvasónk ezek után látni szeretné a tárlatot, akkor csak biztatni tudjuk, hogy nyugodtan induljon el, Varsó nincs is olyan messze!

Igen, Varsó Budapesttől autóval csak 6-8 óra, nem elérhetetlen távolság. Maga a múzeum egy olyan épületben található, amely sok más kiállításnak is otthont ad, és amely sokáig Varsó legmagasabb épülete volt, aztán körbenőtte a modern városi környezet. És Varsóban ezen kívül is több olyan látnivaló akad, ami a vizuális kultúra iránt érdeklődőknek jó programot kínál. Maga a kiállítás egy óra alatt végigjárható, mindössze 4-5 teremből áll, de annyira intenzív és különleges élményt nyújt, hogy nem marad utána hiányérzet.

Kerényi Kata, Sign&Display magazin

The post Ismerős fények új környezetben: bemutatjuk a varsói Neon Múzeumot appeared first on Sign&Display.

A Magyar Fényreklámgyártók Szövetsége (HSF) idén ismét meghirdeti a legjobb reklámtermékek versenyét! A Gál Imre Díj elnyerésére bárki pályázhat olyan saját gyártású termékkel, amely 2024 január és 2026 március között készült, és ebben az időszakban került sor a telepítésre is.

A pályázat célja, hogy megmutassa a fényreklámszakma szépségeit és sokszínűségét, és továbbvigye Gál Imre szakmai örökségét.

Pályázati feltételek:

– Egy pályázó maximum 3 termékkel indulhat a versenyen

– Fontos, hogy a pályázat elbírálásakor a beadott szakmai anyag minősége is számít!

– Minden terméket egy külön prezentáció keretében kérjük bemutatni, amelynek az alábbiakat kell tartalmaznia:

• legalább 1 db fotó, a képek közül legalább egy teljes világítással
• műszaki leírás
• megrendelő megnevezése
• a projekt története, rövid leírása
• telepítési helyszín megnevezése
• a gyártás és telepítés időpontja.

Az anyagokat a szovetseg@hsf.hu email címre kérjük eljuttatni. Az anyagokat a nevezési határidő után összegyűjtve küldjük a bírálóbizottsághoz, ezért határidő után érkezett pályamunkákat nem áll módunkban fogadni.

Nevezési határidő: 2026.05.01

The post Pályázat az ÉV FÉNYREKLÁMJA cím elnyeréséért – Gál Imre Díj 2026 appeared first on Sign&Display.

Legyen szó promóciós felületekről vagy információs pontokról, a professzionális tájékoztatás egyik alapelve az egyértelműség. A DURABLE DURAFRAME® infokeretei évek óta megbízható választás a tiszta kommunikáció elkötelezettjeinek, és most egy fontos, jövőbe mutató fejlesztéssel erősíti meg pozícióját.

A hitelesség a részletekben rejlik

– Tudom, hogy apróság, de az egész rendezvényt nevetségessé teheti, ha nem figyelünk rá! – húzta ki magát Zsófi. 

Egymással szemben álltak Ádámmal az üres konferenciateremben, aki döbbenten nézett a lányra: sosem gondolta volna, hogy egy gyakornok ilyen határozottan mer szembeszállni vele. És a legrosszabb, hogy még igaza is van!

– Ha „Fenntartható jövő” címen rendezünk konferenciát, akkor mindennek, de mindennek összhangban kell lennie az üzenettel! – folytatta Zsófi. – Emlékszik, mekkora botrány lett abból, amikor a klímacsúcsra magánrepülőkön érkeztek meg az országok vezetői?

– Ez azért nem a klímacsúcs – emelte fel a kezét békítően Ádám.

–  Jó, persze – enyhült meg Zsófi.  – De azt ugye belátja, hogy nem tehetünk ki eldobható műanyag információs táblákat? 

– Belátom – bólintott Ádám. – De akkor mondjon valami jobbat! Az újrahasznosított karton túl sérülékeny. Holnapra szeretnék valami megoldást, vagy marad az eldobható műanyag!

Zsófi egész este ezen törte a fejét. Olyan táblákra van szükség, amik nem egyszer használatosak, környezetbarát anyagból készülnek, és még jól is néznek ki. Létezik egyáltalán ilyen? Aztán hirtelen eszébe jutott: vannak olyan infokeretek, amelyek letisztultan elegánsak, cserélhető bennük a felirat, és igazán tartósak!

Egy hét múlva a konferencián már ott is voltak a DURAFRAME® keretek. A rendezvény után pedig Zsófi a cég állandó munkatársa lett: Ádám úgy döntött, hogy ha egy gyakornok szembe mer szállni a főnökével egy jó ügy érdekében, az igazi elhivatottságot jelez. 

Mindannyiunk jövőjéért

A vizuális kommunikáció eszközei folyamatosan fejlődnek, és ma már nemcsak a funkcionalitás, hanem a környezeti hatás is kulcsszerepet kap a termékfejlesztésben. A DURABLE népszerű információs kerete, a felhajtható mágneses előlappal ellátott DURAFRAME® most jelentős változáson ment keresztül: a korábban alkalmazott PVC helyett polipropilénből készül. Az eredmény egy modernebb, tudatosabb és felhasználóbarátabb termék, amely a megnövelt fóliavastagságnak köszönhetően különösen tartós és ellenálló. 

A felhasználók szempontjából mindez azt jelenti, hogy nem kell választaniuk az esztétikus és tartós megoldás és a fenntartható  környezet iránti felelősségvállalás között. A váltás segít azoknak a vállalatoknak is, amelyek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezettudatos beszerzésre. Egy apró, de jól látható részlet – például egy információs keret – is hozzájárulhat ahhoz, hogy a cég következetesen képviselje fenntarthatósági értékeit minden szinten. 

Csak pontosan!

A fejlesztések azonban nem álltak meg az alapanyagnál. A DURABLE mérnökei a rögzítési technológiát is újragondolták, bevezetve a kétcsíkos ragasztást. Ez a megoldás stabilabb tapadást biztosít sima felületeken, miközben a felhelyezés továbbra is gyors és egyszerű marad. A kétcsíkos ragasztás előnye a precíz pozicionálhatóság is: a felhasználók könnyebben igazíthatják be a keretet, ami különösen akkor értékes, ha több elemből álló vizuális rendszert alakítanak ki. A DURAFRAME® infokeret felületspecifikus megoldásai emellett sokféle rögzítési módot kínálnak. A DURAFRAME® GRIP tépőzárral rögzíthető megoldást jelent textilfalak, térelválasztók és akusztikus panelek feliratozására. A DURAFRAME® WALLPAPER speciális ragasztója kifejezetten az olyan érzékeny felületekre ajánlott, mint a tapéta vagy a fa. A DURAFRAME® MAGNETIC mágnescsíkokkal tapad a fém felületekhez. A DURAFRAME® SUN pedig hő- és UV-álló, ezért a napsugárzásnak különösen kitett felületekhez ideális. 

A változtatások mögött egy világos trend rajzolódik ki: a piac egyre inkább azokat a termékeket keresi, amelyek ötvözik a praktikumot, a tartósságot és a felelős anyaghasználatot. A DURAFRAME®  infokeret átalakulása jól példázza, hogyan találkozhat a megszokott minőség a jövő elvárásaival.

DURABLE

The post Fenntarthatóbb keretben: eljött a DURAFRAME® új korszaka! appeared first on Sign&Display.

Miközben a globális vizuális kommunikációs piac gyors digitális átalakuláson megy keresztül és egyre erőteljesebb fenntarthatósági elvárásokkal néz szembe, a European Sign Expo 2026 központi találkozóhelyként szolgál az iparági fejlesztések bemutatására. A rendezvényt 2026. május 19–22. között rendezik meg a spanyolországi Fira de Barcelona területén.

Az idei esemény átfogó képet ígér a signage szektor eszközeiről, alapanyagairól és azok alkalmazási lehetőségeiről. A régóta várt szakmai találkozó teret ad, hogy az iparági szereplők megismerjék, miként segíthetik az új technológiák a változó piaci környezethez való alkalmazkodást.

Multidiszciplináris megközelítés

A 2-es csarnokban helyet kapó European Sign Expo a multidiszciplináris FESPA 2026 kulcsfontosságú része. A FESPA Global Print Expo, a Personalisation Experience, a WrapFest, valamint az első alkalommal megrendezett Corrugated és Textile kiállítások együttes jelenlétével a FESPA olyan holisztikus közeget teremt, ahol az iparágak közötti inspiráció áll a középpontban.

Korábban a signage, a textilnyomtatás és a csomagolás különálló szektorokként működtek. 2026-ra azonban ezek az iparágak egyre inkább összefonódtak. Egy mai kivitelezőnek gyakran kell különféle projekteket egységes szemlélettel kezelnie, a járműdekorálástól (WrapFest) a személyre szabott (POS) megjelenésekig (Personalisation Experience) vagy a fenntartható soft signage megoldásokig (Textile). A barcelonai esemény ezt tükrözi azzal, hogy egységes platformot kínál, ahol egyetlen belépőjeggyel fedezhetők fel az egymást átfedő technológiák és integrált megoldások.

Szakmai tudásközpont: The Place for Experts

Az eszközbemutatókon túl a European Sign Expo a szakmai fejlődés platformjaként is működik, a 2026-os jelmondat – „The Place for Experts” – jegyében. A tematika az eseményt a nyomtatási és signage közösség találkozópontjaként határozza meg, túllépve a hagyományos termékbemutató koncepción, és a magas szintű tudásmegosztásra, valamint a műszaki innovációra helyezve a hangsúlyt.

2026-ban a fókusz a gyakorlati tapasztalatok bemutatására és az összetett problémák megoldására irányul a signage, textil- és hullámkarton alkalmazások területén. Minden csarnok struktúrája azt a célt szolgálja, hogy a látogatók olyan eszközöket és ismereteket kapjanak, amelyekkel növelhetik működési hatékonyságukat és lépést tarthatnak az aktuális iparági trendekkel. A FESPA emellett olyan légkört biztosít, amelyben a látogatók érdemi szakmai párbeszédet folytathatnak a konkrét kihívásokat ismerő kollégákkal és beszállítókkal.

A konferenciaprogramok tovább erősítik ezt a célt. A résztvevők információt kaphatnak a jelentős piaci változásokról – a fenntartható, PVC-mentes alapanyagokra való átállástól kezdve a nagy léptékű digitális signage-hálózatok megtérülésének értékeléséig. A „The Place for Experts” koncepció célja, hogy segítse a szakembereket az innovációk feltérképezésében, valamint abban, hogy megalapozott és magabiztos beruházási döntéseket hozzanak.

A hagyományos módszerektől a digitális integrációig

A 2026-os kiállítási terület széles hardver- és szoftverkínálatot vonultat fel, a modern városi környezet igényeire szabva. A látogatók számos vizuális kommunikációs technológiát tekinthetnek meg, beleértve a hagyományos eljárásokat – például a gravírozást és maratást –, amelyek továbbra is meghatározó szerepet játszanak az építészeti feliratok és wayfinding rendszerek területén.

A kiállítás egyik kiemelt témája a világítástechnika fejlődése. Az emelkedő energiaköltségek és a szigorodó környezetvédelmi szabályozások hatására olyan kiállítók, mint a Fotocol Online, a SignLED Imagen és az LT-Systems Europe fejlett LED-megoldásokat mutatnak be. Ezek a hagyományos rendszerekhez képest nagyobb energiahatékonyságot és tartósságot kínálnak, valamint fenntarthatóbb alternatívát jelentenek.

A digitális signage szintén az esemény meghatározó eleme. 2026-ban a hangsúly a funkcionális integráción és az interaktivitáson van. A nagy fényerejű kültéri kijelzőktől kezdve az adatvezérelt „out-of-home” (OOH) médiamegoldásokig az Expo jól szemlélteti a sign és a digitális tartalomszolgáltatás közötti egyre szorosabb kapcsolatot.

A 2026-os kiállítói névsor

A 2026-os kiállítói lista gyártókat és specializált szolgáltatókat egyaránt felvonultat. A résztvevők az európai piac széles spektrumát képviselik: olyan márkák, mint a Bermaq és a Domino Sign az ipari gépparkot biztosítják a dobozbetűk és térbeli feliratok gyártásához. Az MW Displays, a Pro Media Plus, a The Dizain Werbetechnik és a Very Displays is a szerkezeti és display-megoldásokra fókuszálnak, moduláris rendszereket és kiskereskedelmi környezetbe szánt hardvereket kínálva. Az első alkalommal kiállító Letra Corpórea, a Rami 1958 és az SD Srl jelenléte – a visszatérő cégek mellett – átfogó képet ad a jelenlegi piaci kínálatról, amely jóval szélesebb választékot mutat, mint amit kisebb regionális rendezvényeken megszokhattunk.

Helyszín és regisztráció

A Fira de Barcelona infrastruktúrája lehetővé teszi a több szektort felölelő esemény hatékony lebonyolítását, biztosítva az egyidejű kiállítások zökkenőmentes integrációját. A látogatók így könnyedén mozoghatnak a szekciók között, hogy új technológiákat ismerjenek meg és nemzetközi beszállítókkal építsenek kapcsolatot.

Michael Ryan, a FESPA Global Print Expo és a European Sign Expo vezetője kiemelte az esemény „all-access” jellegének értékét: a European Sign Expo – a FESPA 2026 részeként – értékes platformot kínál a látogatóknak a szakértőkkel való kapcsolatépítésre és a piacot formáló új trendek felfedezésére. A European Sign Expo belépőjegye hozzáférést biztosít az összes, a FESPA-val egy időben megrendezett eseményhez, így a kivitelezők azt is megvizsgálhatják, hogyan jelenthet új bevételi forrást számukra például a textilnyomtatás vagy a hullámkarton csomagolás.

További információ a European Sign Expóról a hivatalos weboldalon érhető el.

A FESPA nemzeti szövetségeinek tagjai, illetve a FESPA Direct tagok ingyenes belépést kapnak a European Sign Expóra és a társrendezvényekre. A nem tagok 2026. március 23-ig 30 eurós „super early bird” jegyet vásárolhatnak az ESEM601 kód használatával.

Kerényi Kata, Sign&Display magazin

The post European Sign Expo 2026: A vizuális márkaépítés jövője appeared first on Sign&Display.

Az Élő tanulmányok – Pikoplanktonika projekt kapcsán megkérdeztünk egy magyarországi szakértőt, hogyan látja a bionyomtatás jövőjét. Evezzünk tudományos vizekre Schneider Zoltánnal!

A Kvint-R Irodatechnikai és 3D Nyomtatási Kft. a magyarországi 3D nyomtatás megkerülhetetlen piaci szereplője. A cég ügyvezetője, Schneider Zoltán sietett segítségünkre, hogy átlássuk, milyen lehetősé­gek rejlenek a művészeten túl a bionyomtatásban.

A 3D bionyomtatás egy olyan technológia, amelyben hatalmas perspektíva van – mutat rá Schneider Zoltán. – A zselé, amivel a Pikoplanktonika projekt során dolgoztak, egy kollagén, ezt keverték össze a sejtekkel, amelyek szép lassan megeszik az alap­anyagot, és saját vázat építenek belőle. Ez az egyik le­hetséges módszer: a másik, hogy a kollagén felületére juttatják el a baktériumokat, amelyek aztán mód­szeresen „beleeszik” magukat az anyagba. Az, hogy komplett épületeket készítsenek ezzel a módszerrel számomra még nagyon távoli jövő. Mint művészeti alkotás, gyönyörű, de a praktikum szempontjából nézve egyszerűbb és olcsóbb is hagyományosabb alapanyagokból építkezni, arról nem is beszélve, hogy biztosan sokakat megrémít vagy elgondolkodtat egy élőlényekből álló épület.

Maga a technológia azonban sok más területen is használható, és sok minden, ami korábban a tudomá­nyos-fantasztikus regényekben létezett csak, az ma már a 3D-nyomtatás segítségével elérhetővé vált.

A biológiai szövetek nyomtatása hasonló technológiá­val zajlik, mint amit a Pikoplanktonika alkotói alkalmaz­tak – fejti ki Schneider Zoltán. – Sejteket kollagénbe keverve olyan szövetek, vagy akár szervek nyomtat­ hatók, amelyeket aztán az orvostudomány számára fontos célokra használhatunk. Bár tudomásom szerint emberbe még nem ültetnek be nyomtatott szervet, de így is van értelme ezzel foglalkozni. Az egyik legegy­szerűbb sejtszerkezetű szerv emlősök esetében a máj. Tegyük fel, hogy elkészül egy újfajta májgyógyszer, és a fejlesztés elér a tesztelési fázisba! Hogyan lehet kipróbálni élesben úgy, hogy ne kockáztassuk senki egészségét? Az új hatóanyagokat első lépésben szimu­lációs szoftverekkel tervezik meg, és ha az ellenőrző algoritmus sikerrel kecsegtet, akkor kezdődhetnek a kí­sérletek élő szervezeteken, laboratóriumi körülmények között: egereken, majmokon, aztán évekkel később, nagyon szigorú feltételek mellett, önként jelentkező embereken. Ez nagyon hosszú idő, és rengeteg munka. Ha azonban nyomtatható egy emberi máj, amin élesben végezhetők a kísérletek anélkül, hogy élőlé­nyeket legyen szükséges bevonni, akkor a kísérleti idő jelentősen megrövidül, és egy próba sokkal többször ismételhető meg azonos körülmények között.

A 3D nyomtatás célja tehát bármilyen területen a gyors prototípus-készítés, legyen szó bármilyen gépi alkatrészről vagy akár emberi szövetről: így a termékfejlesztés folyamata felgyorsul. Van már olyan orvosképzés, ahol nyomtatott szerveken gyakorol­hatnak a sebészek, így nagy gyakorlatot szerezhetnek anélkül, hogy bárki élete veszélyben lenne közben.

A tudomány gondolatban egy lépéssel mindig a gyakorlat előtt jár, ezért már most felmerül a kérdés, hogy ha majd nyomtatott szerveket fogunk emberi szervezetbe ültetni, akkor mire lehet igény – gondol­kodik el Schneider Zoltán. – Az amerikai 3D Systems, amelynek a Kvint-R a magyarországi képviselete, és amely a világon először állt elő a 3D-nyomtatás technológiájával, most azon dolgozik, hogyan lehet emberi tüdőt nyomtatni. Ez egy összetett szerv, több­féle szövetből áll, így ez egyelőre nagy kihívás, de már mutatkoznak eredmények. De ha egy egyszerűbb területet nézünk: emlőeltávolítás után most implan­tátummal végzik a helyreállító műtétet. Ha azonban az épen maradt másik emlőből tudnak sejtmintát venni, és abból 3D nyomtatással a kívánt méretben és formában előállítani egy új emlőt, akkor nem kell műanyagot ültetni a páciens szervezetébe, hanem gyakorlatilag visszakapja az elveszített testrészt telje­sen egészségesen. Ezek a kutatások azért fontosak, mert kevés a donor ahhoz képest, hány embernek van szüksége például egészséges tüdőre. A fogászat­ban már most napi gyakorlatnak számít a 3D-techno­lógiával készített implantátumok beültetése, ahogy a traumatológiában is, de ez nem szervnyomtatás, hanem protézisgyártás. A szóban forgó bionyomtatás ennél egy lépéssel tovább megy. És ez már nem a tá­voli jövő, hiszen a technológia itt van a kezünkben.

Kerényi Kata, Sign&Display magazin

The post Ez már nem a távoli jövő, a technológia itt van a kezünkben appeared first on Sign&Display.

A cincinnat­i American Sign Museum ünnepélyes eseményen mutatta be az intézmény fennállásának 25. évfordulójára készült albumot, amely nemcsak az amerikai cégtáblák múltját, hanem a múzeum születésének történetét is elmeséli.

Az American Sign Museum (ASM) november 26-án este exkluzív könyvbemutatóval ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Az eseményre közel 150 meghívott vendég érkezett, akik frissítő koktélok fogyasztása közben járhatták be a múzeum híres „Sign Garden”-jét, a séta után pedig részt vehettek a könyv bemutatóján.

Az „American Sign Museum” című kötet mesél az amerikai reklámtáblák gazdag történetéről és a múzeum alapításának izgalmas pillanatairól is. A könyvet Sam Roberts, a BLAG magazin szerkesztője írta, a fotókat Natalie Grilli készítette, a könyv kivitelezéséért pedig Kathy Kikkert felelt.

Az ASM alapítója, Tod Swormstedt a rendezvényen felidézte a múzeum kezdeti nehézségeit: elmondta például, milyen volt, amikor télen tucatnyi mobil fűtőkészüléket béreltek, hogy az épület belső hőmérsékletét 55 °F (13 °C) fölé tudják emelni. de ez már a múlt: a múzeum azóta nagy népszerűségnek örvend, és a gyűjteménnyel együtt az infrastruktúra is sokat fejlődött az elmúlt negyed évszázadban.

Az ASM célja az album kiadásával nem csupán ünneplés, hanem a múzeumi gyűjtemény és az amerikai reklámtáblák kulturális örökségének hosszú távra szóló dokumentálása. A könyv a nagyközönség számára is elérhető, online is megrendelhető, így akár különleges ajándék lehet az ünnepi időszakban.

Sign&Display magazin

The post Minden, amit tudni akartál a fényreklámokról — könyvbemutató az American Sign Museumban appeared first on Sign&Display.

1966-ban Düsseldorfban még kevesen hitték, hogy egy új, a boltok berendezésére és a vásárlói élményre fókuszáló kiállítás egyszer a világ vezető retail eseményévé válik. Pedig pontosan ez történt!

Az első, 1966-os EuroShopon 330 kiállító mutatkozott be 17.000 négyzetméteren. Akkor még a fagyasztott élelmiszer számított újdonságnak, az önkiszolgálás és a diszkontelv pedig épp forradalmasította a kereskedelmet. Az évtizedek során a vásár mindig a kor szellemére reagált: a hetvenes években megjelentek a moduláris üzletkoncepciók és a világítástechnika, a nyolcvanas évek az olyan technológiai áttörésekről szóltak, mint a vonalkód, az automatizált készletgazdálkodás és a készpénzmentes fizetés, az ezredforduló pedig elhozta a digitális korszakot. A 2010-es évekre a EuroShop már hét tematikus dimenzióba rendezte kínálatát, miközben a fenntarthatóság, az érzelmi bevonás és az omnichannel-stratégia váltak meghatározóvá.

2026-ban a rendezvény hatvanadik születésnapját ünnepli, méghozzá grandiózus módon: a február 22–26. közötti EuroShop „Global Retail Festival” néven több mint 1900 kiállítóval, hét színpaddal, különbemutatókkal és innovációs túrákkal várja a szakmát. Sőt, ősszel Dubaiban is debütál a EuroShop Middle East, jelezve, hogy a márka immár valóban világméretű, és több mint vásár: inspirációs labor, közösség és a retail jövőjének katalizátora.

Sign&Display magazin

The post Hatvan éve formálja a kiskereskedelem jövőjét a világ legnagyobb retail-szakvására appeared first on Sign&Display.

Az európaiak évente 812,6 millió darab[1] gyermekruházatot dobnak ki: ennek felhívására jött létre a Fashion Play, amiben újrahasznosított anyagok babaméretű divatbemutatóját segítette az Epson

A fenntarthatóság terén élen járó divattervezővel, Priya Ahluwaliával működött együtt az Epson azért, hogy létrehozza a Fashion Play-t, az első olyan babaméretű divatkollekciót, amely textilhulladékból készült. A projektben kulcsszerepet játszott az Epson úttörő Dry Fiber technológiája, ami víz és erős vegyszerek nélkül alakítja át a régi textíliákat újrahasznosított ruhadarabokká.

A mini kollekció az Epson új kutatását is hivatott kihangsúloyzni, miszerint évente, elképesztő módon, 812,6 millió darab gyermekruha kerül a szemétbe Európában. Ez a szám egy az Everest magasságánál 918-szor nagyobb ruhakupacra lenne elegendő[2].

A Fashion Play játékosan, de mégis erőteljesen emlékeztet a divatipari hulladékok mértékére és arra, hogy át kell gondolni a gyermekruházat gyártásának és hulladékkelezésének módját. A Dry Fiber technológia mellett a ruhák gyártásához más módszereket is alkalmaztak: például az Epson következő generációs digitális textilnyomtatóját, a Monna Lisát, amely akár 97%-kal is csökkentheti a ruhagyártás színes nyomtatási szakaszában felhasznált vízmennyiséget.

A kollekcióról Priya Ahluwalia, az Ahluwalia kreatív igazgatója és alapítója így nyilatkozott: „Indiába és Nigériába utazva tanúja lehettem a nyugati használtruha-ipar által okozott textilhulladékok valódi mértékének. Ez az élmény mély benyomást tett rám, és azóta arra törekszem, hogy olyan módon dolgozzak, amely jobb az embereknek és a bolygónak, különösen a déli féltekén. Az Epsonnal való együttműködésünk túlmutat a divaton. Arról szól, hogy több szinten is párbeszédet indítsunk a fenntarthatóságról, kezdve attól, hogy hogyan öltözködünk, egészen addig, hogy mit választunk szeretteinknek. A Dry Fiber technológiával készült miniatűr kollekción keresztül szeretnénk megmutatni, hogy az innováció és a képzelőerő átalakíthatja a divat jövőjét.”

A kutatás szerint átlagosan az európai gyerekeknek 16 éves korukra 64 ruhadarabot vásárolnak (ami 28 megtöltött szemeteszsáknak felel meg[3]) és ami összesen 4,3 milliárd darabot jelent. A szülők 42%-a állítja, hogy gyermekeik szekrényében vannak még címkével ellátott, soha nem viselt ruhák, míg 54%-uk már kidobott vagy más célra hasznosított olyan ruhákat, amelyeket soha nem viseltek. Míg az európai szülők 52%-a aktívan fontolgatja, hogy fenntarthatóbb ruhákat vásároljon magának, több mint egyharmaduk (35%) elismeri, hogy gyermekeik ruháitól a lehető leggyorsabban és legkönnyebben szabadul meg.

Maria Eagling, az Epson marketing igazgatója így nyilatkozott: „A divat minden korosztály számára kreatív lehetőséget kínál az önkifejezésre, de mindannyian szerepet játszunk abban, hogy jobb döntéseket hozzunk azzal kapcsolatban, mit vásárolunk és hogyan szabadulunk meg tőle, amikor már nincs rá szükségünk. Bár vannak egyszerű lépések, amelyeket a fogyasztók megtehetnek – például csökkenthetik a vásárlások mennyiségét és előnyben részesíthetik a használt ruhákat –, mi azt szerettük volna megmutatni, hogy az olyan innovációk, mint a Dry Fiber technológia, szintén hozzájárulhatnak a hulladéklerakókba kerülő ruhák mennyiségének csökkentéséhez. A Fashion Play kollekció játékosan utal arra, hogy mennyire szeretünk öltözködni (ami már gyerekkorunkban megkezdődik), de rávilágít arra is ,hogy az ilyen módszerek és anyagok használata hatalmas változást hozhat a divatiparnak és a bolygónak. Nagyon izgatottak vagyunk, hogy együtt dolgozhatunk Priya Ahluwaliával: egy olyan tervezővel, akit nagyon csodálunk az upcycling iránti elkötelezettségéért és azért is, mert olyan gyönyörű darabokat hoz létre, amelyek nem terhelik a bolygót.”

Egyéb eredmények a kutatásból:

• Az európai szülők átlagosan évi 540 eurót (kb. 200 ezer Ft-ot) költenek gyermekeik ruhatárára
• A szülők 6%-a hetente vásárol új ruhákat gyermekeinek.
• A gyermekruházatot átlagosan 27 alkalommal viselik.
• A szülők 27%-a elismeri, hogy időhiány miatt a kukába dobja gyermekeinek ruháit
• A szülők 55%-a nem tudja, hogy a legtöbb gyermekruha szintetikus szálakat tartalmaz, amelyek lebomlása akár 450 évig is eltarthat
• A karácsonyi időszakban a barátok és a családtagok körülbelül hat ruhadarabot vásárolnak a gyermekeknek, amelyek közül kettőt soha nem fognak viselni

 www.epson.hu
eco.epson.com

A kutatásról: A kutatást a 3GEM végezte 7000 európai szülő (1000 az Egyesült Királyságból, Franciaországból, Portugáliából, Olaszországból, Spanyolországból, Németországból és Lengyelországból) körében, akik 18 év felettiek és 1-16 éves gyermekeik vannak. Az adatokat 2025. október 16. és 22. között gyűjtötték.

[1] 62 991 755 millió 16 év alatti gyermek él Európában, szorozva 13 darab, évente kidobott ruhadarabbal.

[2] Ha 812,6 millió darab gyermekruha lenne egymásra rakva (feltételezve, hogy egy darab körülbelül 1 cm vastag), a halom magassága körülbelül 8 120 000 méter lenne. Ez körülbelül 918-szorosa lenne az Everest magasságának (8848 m).

[3] Ha gyermekruhánként átlagosan 200 g-ot veszünk alapul, akkor 1024 ruhadarab teljes súlya 205 kg. Ez körülbelül 28 szemeteszsákot tölt meg, átlagosan 7,2 kg/zsák eredménnyel.

The post Újrahasznosított anyagok babaméretű divatbemutatóját segítette az Epson appeared first on Sign&Display.