Az idei World Wrap Masters szériát záró világbajnokság a FESPA egyik leglátványosabb eseménye volt. A fordulatokban gazdag verseny a hely szelleméhez illően hamisítatlan spanyol hangulatban zajlott, és hozott néhány nagy meglepetést is.
Színes fóliák, még színesebb mezőny
Ahogyan minden évben, úgy a World Wrap Masters döntőjét idén is a FESPA Global Print Expo keretei között rendezték meg, ezúttal május 21-22-én Barcelonában. Az ezt megelőző két nap zajlott a World Wrap Masters Europe, amely a legutolsó kvalifikációs lehetőség volt. Ezt sokan igyekeztek is kihasználni, így ez a verseny egyfajta mini világbajnokság volt nagyon erős nemzetközi mezőnnyel: a 24 nevezett versenyző 11 országból érkezett. Már itt lehetett érezni, hogy az idei világbajnokság különösen erős lesz, a mezőny kiegyenlítetten profinak tűnt, és kivételesen a kreatív fordulók sem hoztak akkora szórást, mint szoktak. A World Wrap Masters Europe győztese végül a mindössze 19 éves Kai Trengove lett Japánból, így ő nyerte meg a jogot, hogy indulhasson a másnapi világbajnokságon. Most kivételesen a második helyezett sem volt csalódott: Bin Li, aki a kreatív fordulókon kiemelkedő teljesítményt nyújtott, váratlanul szerencsés helyzetbe került. Egy korábbi versenyforduló elmaradt a szezon folyamán, így egy kvalifikációs hely üresen maradt a világbajnokságra. Erre mondják, hogy valaki jókor van jó helyen: a megüresedett helyet az utolsó verseny második helyezettje tölthette be, így Bin Li kapta a jogot, hogy hazáját, Kínát képviselhesse a világversenyen.
Május 21-én reggel indultak a világbajnokság versenyfordulói. A bírói gárda ugyanolyan színes volt, mint a versenyzők mezőnye: Kiss Lajos, Ivan Tenchev és Carlos Ruiz, valamint Penelope Milla és Paige Walton barátságos, segítőkész, ugyanakkor professzionális és objektív hozzáállásukkal biztosították a verseny sportszerűségét és szakmaiságát. A versenyzők egy-egy Mercedes A-osztályon dolgoztak mindvégig a két nap folyamán. Tizenketten indultak neki a két napnak, hogy aztán a fordulók során egyre szűküljön a mezőny, és a második nap végén világbajnokot avathassanak.
Önfeledtség és koncentráció egy helyen
Miközben a versenyzők feszülten koncentráltak az egyes feladatokra, a nézőtéren igazi vidám kavalkád alakult ki. A nemzetközi versenyzőgárda nemzetközi közönséget vonzott, akik igyekeztek mindent megvitatni egymás között, még akkor is, ha esetleg éppen nem beszéltek közös nyelvet. A versenyfordulókat felvezető és lezáró zenei betétekre néhányan önfeledten táncra is perdültek. Itt semmi nem volt szokatlan vagy furcsa, és senki nem volt barátságtalan: a World Wrap Masters körül valódi közösség épült ki, ahol mindenki nyitottan és érdeklődve fordul a másik felé. A program műsorvezetője Ole Solskin volt, aki értő kommentárjaival a szakmai finomságokba is beavatta a nézőket, miközben fergeteges hangulatot teremtett. A versenyt streamen követhették az érdeklődők világszerte, de a valódi WWM-érzést az online közvetítés valószínűleg nem volt képes átadni, még ha híven is követte az eseményeket. A versenyt a HP, az Arlon, a Carlas, a Terminax, a Summa és a Wrapstock támogatták a tervezés, a nyomtatás, a vágás és az alapanyagok biztosításával.
A világbajnokságon magyar indulónak is szurkolhattunk: Szebeni József már igazán tapasztalt versenyző, és méltán tartják számon a világ kiemelkedő szakemberei között. A kvalifikációt a horvátországi versenyfordulón nyerte el, de más futamokon is indult a szériában. Ő volt az egyik olyan versenyző, akinek a helyszínen is akadtak bőven szurkolói, és egészen biztos, hogy idehaza online is sokan szorítottak érte.
Az első nap két összetett feladatot kellett megoldaniuk a versenyzőknek egy-egy óra alatt, az elsőt színes, a másodikat matt fóliával: ilyenkor az anyagismeret rendkívül fontos tényezővé válik, mert sokszor egy-egy túlnyújtás, elkapkodott visszaszedés, icipici elcsúszás dönt helyezést érő pontokról.
A harmadik kihívás a kreatív forduló volt, ahol a pontosság mellett a játékosság, a művészi érzék és akár a humor is szerepet kaphat. Egy kis szemetest kellett lefóliázni, amit a versenyzők jelentős része megszemélyesített, így az elkészült művek skálája a miniontól a kis szörnyön át az egyik világmárkát felfaló másikig terjedt. A kreatív feladat általában megosztó: van, aki nem szereti, míg mások lubickolnak abban, hogy egy teljesen más oldalukat mutathatják meg.
Ilyet még nem látott a világ!
Az első versenynap után a kialakult részeredmény annyira szoros volt, hogy a bírók szükségesnek látták egy plusz villámforduló beiktatását, ahol egy kicsit árnyalhatják az állást. Mivel ez az eredetileg kiírt program időbeosztásában nem szerepelt, ezért valóban villámgyorsan kellett a versenyzőknek dolgozniuk: így nem csúszott meg nagyon a tervezett időbeosztás, és a rendelkezésre álló időkeret rövidsége egy olyan plusz faktor volt, amely próbára tette a mezőny technikai tudását és stressztűrő képességét is. Egy visszapillantó tükröt kellett fóliázniuk mindössze 15 perc alatt. A pontszámok ekkor még nem voltak nyilvánosak, így a feszültség végig szinte tapintható volt. Aztán a zsűri közölte, ki az a hat versenyző, aki az elődöntőbe jutott. Szebeni József sajnos egy hajszállal lemaradva a 7. helyen végzett, így ezzel a helyezéssel zárta a versenyt.
Az események innentől kezdve váltak igazán izgalmassá: most már egészen közel jártunk ahhoz, hogy világbajnokot avathassunk. De addig még akadtak kihívások. A második versenynap kreatív fordulója az egyik legnehezebb volt az idei szériában. A hely szellemét megidézve Barcelona jelképét, az ikonikus katalán bikát kellett mozaikszerűen feldíszíteni pici fólialapokat használva. Itt a találékonyság kevésbé érvényesült, mint a precizitás és az esztétikus színválasztás. Gyönyörű munkák születtek, amelyeket egészen biztos, hogy a versenyzők még sokáig őriznek majd otthonukban dísztárgyként és emlékeztetőként erre az igazán embert próbáló feladatra.
Az utolsó fordulóra már több sorban vette körül a versenyringet a közönség: közben a kiállítás egyéb programjai is lassan véget értek, így most már azok is megérkeztek, akiknek valamelyik standon voltak üzleti ügyei. Az utolsó másodperceket a tömeg már együtt számolta, és a verseny végét hatalmas tapsvihar ünnepelte. Aztán mindenki türelmesen várt, hogy a bírók még egyszer utoljára értékeljék a versenyzők munkáját, összesítsék a pontszámokat, és világbajnokot hirdessenek.
A végeredmény: Bin Li az első, Kai Trengove a második, Simon Manley Jokumsen pedig a harmadik helyezést érte el. Az a Bin Li lett tehát a világbajnok, aki az utolsó kvalifikációs verseny második helyezettjeként egy kis szerencsével került a 12 induló közé – és így utólag is bizonyította, hogy a szerencse mellé kivételes tehetség is párosult. Kai Trengove nevét pedig még egészen biztosan sokat fogjuk hallani, hiszen csak most indult a pályája, és máris a világ élvonalába küzdötte fel magát. A versenyzők sokat nem pihenhetnek, hiszen hamarosan indulnak a 2027-es világbajnokság kvalifikációs futamai. Egy év múlva pedig Münchenben mérhetik össze tudásukat a világ legjobbjai.
Kerényi Kata, Sign&Display magazin