Magyar logók a kezdetektől 1989-ig… címmel jelent meg egy különleges kötet, ami egyszerre művészeti album, történelemkönyv és a legjobb értelemben vett országimázs-kiadvány. A könyv szerkesztője Vasvári Péter tervezőgrafikus művész, a Magyar Logó Díj alapítója. Vele beszélgettünk erről a különleges kezdeményezésről.
Az már első pillantásra látszik, hogy hatalmas munka lehetett ezt a gyönyörű kiadványt összehozni.
Nem tagadom, bő egy évbe telt, de megérte, mert igazán átfogó kötet született. 2021-ben egy, a kortárs logókkal foglalkozó könyvet adtunk ki, a 2024-es Magyar Logó Díj keretében is kortárs alkotókat díjaztunk. Számomra mindvégig nagyon hiányzott mindennek a történeti háttere, szerettem volna felkutatni és megmutatni, hogyan jutott el a szakma a mostani szintre, milyen alapokra építkezünk ma. Amit napjainkban logónak nevezünk, attól funkciójukban nem sokban különböztek a régi cégtáblák vagy akár a lovagi címerek, hiszen mindegyik egy brandet jelölt. A könyvben ez is megjelenik, mint ahogyan az is végigkövethető, hogy egy-egy logó hogyan változott az évek során a kor aktuális elvárásainak, illetve az adott cég arculatváltásainak mentén.
A szerkesztés során azt is el kellett dönteni, hogy mi logó és mi nem: a könyv bőven érint határterületeket is.
Igen, ezt igyekeztem rugalmasan kezelni. Az 1970-es években készült Magyar népmesék intrót például mindenki ismeri, de talán más szemmel néz rá azután, hogy a könyvből kiderül: ez tulajdonképpen egy dinamikus logó. A Rubik-kocka már önmagában identitásképző jelkép, az egyik olyan tárgy, amiről a világon mindenki tudja, hogy magyar találmány. Emellett a minimalista formavilága, az első látásra egyértelmű, mégis gondolkodásra késztető működése csupa olyan vonás, ami egy grafikus logót is jellemez. És ez csak két példa, a könyvben akad még hasonló.
A logó az a vizuális elem, ami folyamatosan ott van az orrunk előtt, mégsem gondolunk bele soha, hogy valakinek az alkotása. Pedig sok, valóban művészi értékkel bíró logó létezik, ami megérdemli, hogy ezzel a szemmel is ránézzünk.
Próbálom hangsúlyozni az oktatói munkám során is, hogy ez igenis művészet. Érdekes módon ebből az ágazatból inkább a plakát az, ami elfogadott művészeti ágként. Szerencsére mindenhol, ahol csak felhozom a témát, érdeklődést és nyitottságot tapasztalok, de mintha csak most kezdenék el felfedezni, hogy ez az ág művészeti szempontból is érdemes a figyelemre.
A kötet mégis több, mint egy egyszerű művészeti album.
Így van. Olvasható akár történelemkönyvként is, hiszen a logók története mögött ott vannak a közéleti változások, a világ nagy fordulatai, illetve a technikai fejlődés története is. Sokszor az ábrák tükrözik a korszellemet, például a szocializmusban elvárt ábrázolásmód jól kirajzolódik a logókon keresztül. A könyvben a legnagyobb hangsúlyt a 20. század logói és hordozóik kapják. Ott volt például a kártyanaptár, ami hihetetlen népszerű műfaj volt egy időben, mára pedig szinte teljesen eltűnt. Vagy a neonok, amelyek meghatározták az éjszakai városképet, ma pedig már csak itt-ott fellelhetők. Vagy a politikai élclapok a maguk jellegzetes karikatúráival: ezeknek a logója is nagyon kifejező, az arculathoz illő. Vagy ott vannak a csokoládé- és cukorkacsomagolások: az édességipar jelentős volt Magyarországon a 20. században, és sokféle látványos csomagolással kínálták a termékeket. Az is érdekes, hogy néhány logónak ismerjük a szerzőjét, másoknál a gyár dekorációs részlege alkothatta meg, így a kép nem köthető személyhez. Itt nyomozni kellett, hosszú kutatómunkával: ma élő személyeknél kérdezősködni, az interneten kutakodni, könyveket, kiadványokat átböngészni információ után. Ezzel együtt a könyvben több helyen is megjelenik, hogy ha bárkinek van plusz információja még egy-egy alkotásról, azt örömmel vesszük, ha megosztja velünk. Ez egy olyan kutatómunka, amit nem lehet befejezni.
Egy vizuális elemekről szóló könyv esetében egyáltalán nem mindegy, hogy néz ki. Hogy alakult ki a kötet arculata?
Fontos szempont volt már csak a téma miatt is, hogy magyar betűtípussal készüljön a könyv. Végül Szegi Amondó betűit választottuk, így elmondhatjuk, hogy minden egyes arculati elem a hazai kultúra része. A borító fekete lett, dombor arany felületnemesítéssel. Ez visszafogottan elegánssá teszi, és hangulatában kicsit visszarepít a múltba. A projekt mellé többen is odaálltak támogatóként, köztük a Magyar Grafikusművészek Szövetsége és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem grafika szakja, ahol az április végén tartott könyvbemutató egyben kiállításmegnyitó is volt, mivel a könyv anyagából tárlat is készült a Festum Varadinum keretében.
Olyanoknak is ajánlható a könyv, akik nem dolgoznak a vizuális kommunikáció területén?
Bízom benne, hogy ez a könyv azok számára is élvezetes olvasmány, akik nincsenek a szakmában. Szép képek, érdekes történetek hozzák közelebb az olvasókhoz ezt a különleges világot. Remélem, hogy aki elolvassa, utána nyitottabb szemmel jár a világban, és értőn fogja figyelni a naponta sokszor látott logókat is.
Kerényi Kata, Sign&Display magazin