Nincs új, a nap alatt, tartja a mondás, és ez igaz a marketingeszközökre is. Íme a Facebook-, Instagram- és Google-hirdetések középkori megfelelői!
Kis túlzással állíthatjuk, hogy amióta létezik emberi civilizáció, azóta vannak marketingszakemberek, akik azon dolgoznak, hogy vegyünk meg egy-egy terméket, még akkor is, ha nincs is igazán szükségünk rá. Összegyűjtöttünk néhány olyan marketingfogást, amelyek ma is a legnépszerűbbek közé tartoznak, és amelyek gyökerei a történelmi időkig nyúlnak vissza.
1. CTA, azaz cselekvésre ösztönzés
A CTA (call to action) a tartalommarketing szent grálja. Mivel ennek a digitális marketingtechnikának az a célja, hogy a felhasználót valamire rábírja – töltsön le egy digitális tartalmat, iratkozzon fel egy hírlevélre, vásároljon –, a CTA lényege, hogy udvariasan, de határozottan cselekvésre utasítja az olvasót. Talán nehéz elhinni, de ezt a módszert nagyjából nyolc évszázada használják.
Akkoriban, a könyvnyomtatás előtti időkben a művek sokszorítása kézírással történt. Hosszú és fáradságos munka volt ez, és mivel csak kevesen voltak írástudók – ők is főleg az egyház képviselői közül kerültek ki –, ezért kevés emberre sok munka hárult egy-egy mű másolásakor. Az eredeti kéziratokat sorról sorra, szintén kézzel kellett leírni, emiatt egy példány hónapokig készült, és rendkívül értékes volt. A másolás gyötrelmes munkája közben az alkotók sokszor szórakoztatták magukat lapszéli rajzok, jegyzetek, úgynevezett margináliák készítésével. Egy Herneis nevű párizsi írnok pedig felfedezte a papír adta marketinglehetőséget is. Egy általa másolt könyv utolsó oldalára ezt a kis megjegyzést írta: „Ha úgy gondolja, hogy ismerőseinek is tetszene egy ilyen csinos könyv, jöjjenek el, és nézzenek be hozzánk a Notre-Dame-székesegyházzal szemben!”
2. Árukapcsolás
„Azok az ügyfelek, akik megvásárolták ezt a terméket, az alábbiak iránt is érdeklődtek”: ez a mondat mindenki számára ismerős, aki online szokott vásárolni. A legtöbb webshop minden lehetőséget megragad, hogy impulzusvásárlásra ösztönözze az arra járókat, és vegyenek meg olyasmit is, amit eredetileg nem szerettek volna.
Az árukapcsolás módszerét a 15. századi holland írástudók is pontosan ismerték. Hollandiai történészek egy korabeli Biblia leghátsó oldalán kézzel írt bejegyzést találtak, amely eltért a szokásos zsoltármagyarázatoktól, kiemelésektől, emlékeztetőktől, amelyeket akkoriban a szent könyvbe volt szokás kézzel írni. Az üzenet így hangzott, „Ha tetszik az Ószövetségnek ez a példánya, igény szerint lemásolhatom az Újszövetséget is.”
3. Influenszerek
Ha azt gondolod, kedves olvasó, hogy egy-egy terméket egy népszerű médiaszemélyiséggel reklámoztatni új dolog, akkor nem is tévedhetnél nagyobbat!
Abban az időben, amikor az írástudók száma korlátozott volt, kizárólag szóban lehetett információkat eljuttatni az emberekhez. Amikor az uralkodó számára fontos volt, hogy a nép megtudjon valamit – például, hogy mikor kell adót fizetni, mikor lesz a következő, mindenkit érintő ünnepség vagy egyéb esemény, esetleg milyen fontos hírek érkeztek –, akkor kikiáltókat küldött szét az országban. Az ő feladatuk az volt, hogy a rájuk bízott üzenetet hangosan felolvassák településről településre járva, hogy mindenki értesüljön róla. Az utolsó helyen kifüggesztették a lapot, amiről felolvastak, egy központi helyre, hogy ha esetleg írástudó jár arra, elolvashassa.
A kikiáltók fontos emberek voltak, jöttüket egyszerre várták és tartottak tőle, hiszen ha felbukkantak, az mindig változást jelentett. A korabeli kereskedők közül néhányan felismerték ebben a lehetőséget, és együttműködést ajánlottak a hírnököknek: pénzt ajánlottak azért, hogy a hivatalos közlendők végén mondjanak el egy rövidke reklámot is a népnek. Így mindenki jól járt: a kikiáltó jól keresett, a kereskedő üzlete fellendült, a nép pedig akarva-akaratlanul plusz információkhoz jutott.
4. Személyes brand
Az internet és a távmunka megkönnyítette a vállalatok számára, hogy munkaerőt találjanak, és új kihívásokat hozott a munkaerőpiaci szereplők számára: fokozódott a versenyhelyzet, így a személyes arculat kialakítása fontosabbá vált, mint valaha. Az online jelenlét, a közösségi médiában kialakított kép befolyásolhatja, kit találnak szimpatikusnak vagy rátermettnek a munkaadók.
Ez a jelenlegi helyzet nagyon hasonlít az 1200-1500 között történtekhez. Azelőtt, ahogyan már említettük, többnyire a szerzetesek másolták kézzel a könyveket. De a 13. században egyre többen váltak írástudóvá, a könyvek olcsóbbak lettek, és megugrott a kereslet. A könyvmásolás versenyágazattá vált. Mivel akkoriban nem létezett LinkedIn, hogy egy-egy szakember megmutassa korábbi munkáit és az ügyfelektől kapott ajánlásokat és értékeléseket, a piaci szereplők kénytelenek voltak kézzel írt portfóliót készíteni maguknak. Ezekben bemutatták egy szöveg különféleképpen leírt változatait, így bizonyították, hogy a megrendelő által kért betűtípussal és írásmóddal képesek lemásolni a könyveket. A mintákat az írnok rendszerint műhelyének ajtajára helyezte ki, így aki belépett, már mondhatta és mutathatta is, mit szeretne. Ha valakinek jól felismerhető, egyéni írásképe volt, az hozzájárult a személyes brand építéséhez.
5. Ingyenes termékminták
A fogyasztók egyik kedvenc marketingeszköze, a próbacsomag szintén nem új találmány. A középkorban a piacokon minden árus engedte, hogy a vevő megkóstolja a termékeket, és úgy válasszon. Ha valaki megtagadta a vevőktől ezt a lehetőséget, az rögtön gyanússá vált, hiszen valószínűleg szerette volna eltitkolni, hogy a portékája szebb, mint amilyen finom.
A kocsmákba bejáratosak voltak a különféle italkereskedők, akik kisebb hordókban vittek termékmintákat magukkal, és aki beült egy italra, ingyen megkóstolhatta. A kocsmáros figyelte a vendégek reakcióit, és ha valami nagyon ízlett nekik, abból rögtön rendelt is egy nagyobb adagot, hogy forgalmazhassa.
Mára a kikiáltók helyett hivatalos e-maileket kapunk, az írnokok helyett nyomdák dolgoznak. Sok minden megváltozott fél évezred alatt, de a marketing lényege ugyanaz maradt. Talán ha ötszáz év múlva visszatekintenek majd a mai korra az akkori reklámszakemberek, hasonló párhuzamokat látnak majd.
Kerényi Kata, Sign&Display magazin