Kezdőlap Szakmai kiállítások és rendezvények Van létjogosultsága a kisformátumúról szélesformátumra váltásnak?

Van létjogosultsága a kisformátumúról szélesformátumra váltásnak?

Avagy: vajon milyen buktatói lehetnek annak a döntésnek, ha egy kisformátumú nyomtatással foglalkozó cég széles formátumra vált?

Amikor a ’90-es évek folyamán megjelentek a piacon a kis gyártási mennyiségre képes széles formátumú készülékek, csak néhányan tették le a voksukat emellett a technológia mellett.

Történet
Bizonyos mértékben már a kezdetekben is működött hasonló jellegű gyártás az analóg signage cégeknél, többnyire ugyanis a kisebb cégek végeztek vinyl vágást épületekre, ajtókra, éttermekre vagy épp autókra készülő signokhoz. Ezek a cégek leginkább azért érdeklődtek eziránt a technológia iránt, ugyanis az lehetővé tette számukra, egy olyan nyomtató rendszerbe történő integrálását, amely egy gyártási ciklus keretében alkalmas volt képek, vagy épp szöveg és képek egyidejű nyomtatására – mindezt több színben, egyazon papír vagy vászon anyagra. Az addig szitanyomással foglalkozó cégek számára pedig kecsegtető volt a kis mennyiségben, alacsony gyártási költségek mellett gyártható signok által elérhető üzleti fejlődés lehetősége.

Manapság
A legutóbbi évtized során a széles formátumú nyomtatók még robosztusabbá, termelékenyebbé váltak, ezáltal képesek lettek egyre nagyobb részt vállalni a szitanyomási feladatokból – tehát nagyobb gyártási volumenekre lettek képesek, mindezt nagyobb pontossággal és jól tervezhető festékigénnyel, nem csak papír, hanem vinyl, illetve merev és flexibilis alapanyagokra egyaránt. Az elkészült nyomatok tartóssága, illetve azok környezetbarát mivolta továbbra is vita tárgyát képezte, de a festékek, a nyomtatófejek és a nyomtatási rendszerek egyre stabilabbá váltak, és egyre jobb minőség mellett egyre növekvő volumen gyártására lettek képesek. Mindemellett megmaradt a nyomatok személyre szabásának, illetve kisebb mennyiségben való gyártásának lehetősége is.

Kis vagy szélesformátum
A grafikai nyomtatók alapvetően hasonló átalakulási folyamaton mentek keresztül az analóg ofszet, mélynyomtatás és flexoból kiindulva a digitális kisformátumig. Relatív nagy nyomtatási kapacitással bíró készülékeket gyártott a Xerox, Agfa, Canon és a Ricoh a kilencvenes években, majd kicsit később a Xeikon, Agfa és Xerox és Indigo már kissé nagyobb – de a mai nagyformátumhoz mérten mégis kis nyomatméretek gyártására voltak képesek. Manapság pedig ez a korábban leginkább papír alapú iparág egyre inkább használ olyan speciális alapanyagokat, mint a tapéta vagy éppen a kartondoboz.

Ez az üzletág valójában már tíz évvel megelőzte a korát, és a szélesformátumú nyomtatási iparágnak kellett utolérnie magát, egyvalami azonban abszolút szükségessé tette a fejlesztést: az előkészítési folyamatok digitalizációjának eredményeképpen ugyanis ki lehetett hagyni a folyamatból a költségesen előállítható filmeket és lemezeket. Az operátor képes volt közvetlenül a digitális állományból nyomtatni, először feketével, majd alap, később pedig teljes színekkel.

Széles vagy kisformátum
A szükséges fejlesztések a szélesformátumú nyomtatás területén később következtek be. Az elmúlt tíz év folyamán fokozatosan cserélték le a szitanyomtatást, hiszen az egyes színek nyomtatásához már nem volt szükség selyemszitanyomatra. Manapság pedig már a szélesformátumú digitális egyik kifejezetten nagy előnye, a gyors, egyszerű és költséghatékony előkészítés. A digitálisan megtervezett modellt aztán közvetlenül továbbítják a nyomtató egységre olyan szoftverek segítségével, mint a Caldera, Onyx, vagy EFI Fiery a merev vagy flexibilis alapanyagokhoz szükséges színprofilokkal együtt.

Még mindig két külön világ
Évekkel ezelőtt így nézett ki a felállás: vezető, nagy nyomdák az egyik, signok kézi festésével dolgozó kis cégek a másik oldalon. Ha egy cégnek szüksége volt egy plakáttáblára, akkor jött egy festő, aki megcsinálta. Később, az ofszet nyomtatás népszérűsödésével, a nyomdákkal szemben a vinyl vágással foglalkozó cégek álltak a túloldalon. Valójában ez volt a helyzet egészen máig, amikor is, ahogy fent leírtuk, az ofszet nyomdákból digitális kisformátumú nyomdák lettek, míg a vinyl vágással, illetve szitanyomással foglalkozó cégek pedig digitális szélesformátumú nyomdákká alakultak.

A szálak összefutnak
Az elmúlt évek folyamán, köszönhetően számos befolyásoló tényezőnek, sok esetben átjárás jött létre, leginkább olyan kisformátumú nyomtatással foglalkozó cégek között, akik reklámügynökségeknek, vagy épp közvetlenül megrendelők számára dolgoztak. Ezek a megrendelők ugyanis gyakran keresnek olyan nyomdai kivitelezőket, amelyek képesek a kis és szélesformátumú nyomtatási területek teljes spektrumát lefedni. Amikor nagyjából nyolc évvel ezelőtt beütött a gazdasági válság, melynek egyik eredménye a túltermelés, illetve az ofszet nyomdák áresése volt, a cégek új lehetőségek után néztek. A szélesformátumú nyomtatás még akkoriban is fejlődő piac volt, köszönhetően az olyan új fejlesztéseknek, amelyek olyan új alapanyagokra történő nyomtatást is lehetővé tettek, mint az üveg, fa, fém vagy éppen az akril.

A szélesformátum hivatalosan is mainstreammé válik
A legutóbbi néhány évben egyre több olyan nagy nyomda vásárol szélesformátumú nyomtató készülékeket, amelyek ezidáig kizárólag digitális ofszet nyomtatással foglalkoztak. Az ok pedig egyszerű: szélesebb szolgáltatási spektrum által felkínálni a vásárlóknak a lehetőséget, hogy mindent egy helyen rendelhessenek meg, mindezt kifejezetten versenyképes árakon.

Tervezők és fotográfusok
A fenti két megrendelői kör egyre fontosabb célcsoportja a szélesformátumú nyomtatással foglalkozó vállalkozásoknak, hiszen ők olyan munkákat nyomtatnak, amelyek egyediek, általában kis szériában készülnek, kifejezetten igényes alapanyagra, és extra nyomdai eljárások igénybe vétele mellett.